|
1. fejezet
ISTEN A NEURONOKBAN VAN
Az emberi agy mintegy százmilliárd neuron hálózata.
A különböző tapasztalatok különböző idegi kapcsolatokat hoznak létre, különböző érzelmeket reprodukálva. Attól függően, hogy mely idegsejteket stimulálják, egyes kapcsolatok egészségesebbé és hatékonyabbá válnak, míg mások gyengülhetnek. Ezt neuroplaszticitásnak nevezzük.
A zenész tanuló erősebb idegi kapcsolatokat hoz létre, amelyek összekötik az agyféltekéket a zenei kreativitás fejlesztése érdekében.
Képzéssel bármilyen tehetség vagy készség fejleszthető.
Rudger Gamnek még az elemi matematikát sem sikerült elsajátítania. Fejlesztette képességeit, és emberi számológéppé vált, amely rendkívül összetett matematikai műveletekre képes.
A racionalitás és az érzelmi állóképesség ugyanúgy működik. Ezek megszilárdítható idegi kapcsolatok. Bármit is csinálsz, fizikailag motiválod az agyadat, hogy minden alkalommal jobb legyen.
És mivel ez az agy egyik fő mechanizmusa, az öntudat nagyban gazdagíthatja élettapasztalatainkat.
2. rész
SZOCIÁLIS NEUROLÓGIA
A specifikus idegsejtek és neurotranszmitterek, mint például a noradrenalin, védelmi állapotot váltanak ki, amikor úgy érezzük, hogy gondolatainkat meg kell védeni a külső hatásoktól. Ha ezután más véleményrel szembesülünk, akkor az agyban felszabaduló vegyi anyagok ugyanazok, amelyek biztosítják a túlélésünket veszélyes helyzetekben. Ebben a védőállapotban az agy primitívebb része zavarja a racionális gondolkodást, és a limbikus rendszer blokkolja a munkamemóriánk nagy részét, fizikailag korlátozott gondolkodást okozva.
Megfigyeljük a félelem politikájában, a pókerjátékosok stratégiájában vagy egyszerűen akkor, amikor valaki ragaszkodik önmagához.
Bármilyen értékes is egy ötlet, ha ebben az állapotban van, az agynak problémája van annak feldolgozásával. Neurális szinten úgy reagál, mintha fenyegetnének minket, még akkor is, ha a fenyegetés ártalmatlan véleményekből vagy tényekből származik, amelyeket egyébként tennénk. hasznosnak találja, és amellyel egyetértenénk. De amikor kifejezzük magunkat és kiértékeljük véleményünket, az agyban lévő védő vegyi anyagok csökkennek, és a dopamin neurotranszmisszió aktiválja a jutalom idegsejtjeit. Ez szárnyakat ad nekünk és növeli az önbizalmunkat.
Meggyőződésünk mély hatást gyakorol testünk kémiájára. Ezért olyan hatékony a placebo.
Az önbecsülés és az önbizalom összefügg a neurotranszmitter szerotoninnal. Ha hiánya jelentős, gyakran depresszióhoz, önpusztító magatartáshoz, sőt öngyilkossághoz vezet.
A társadalmi bevitel növeli a dopamin és a szerotonin szintjét az agyban, és lehetővé teszi számunkra, hogy kiszabaduljunk az érzelmi rögzítésektől és jobban tudatossá váljunk.
3. rész
TÜKÖR NEURONOK ÉS TUDAT
A szociálpszichológia gyakran az emberi regisztráció alapvető szükségletére összpontosít, és "normatív társadalmi befolyásnak" nevezi.
Ahogy öregszünk, erkölcsi és etikai iránytűnket szinte teljes egészében a környezetünk alakítja. Tehát tetteink gyakran annak az elfogadásnak az eredményei, amelyet a társadalomtól kapunk.
De a neurológia új felfedezései világosabb megértést adnak nekünk a kultúráról és az identitásról. Új neurológiai kutatások megerősítették az empatikus tükörneuronok létezését.
Amikor érzelmet tapasztalunk vagy cselekvést hajtunk végre, specifikus idegsejtek indulnak ki. De ha valakit megfigyelünk, vagy elképzeljük a cselekvést, sok ugyanazon idegsejt vált ki, mintha mi magunk végeznénk. Ezek az empatikus idegsejtek összekapcsolnak minket más emberekkel, lehetővé téve számunkra, hogy megtapasztaljuk, amit tapasztalnak, és mivel ezek az idegsejtek reagálnak a képzeletünkre is, érzelmi választ kaphatunk tőlük, mintha egy másik embertől származnának. Ez a rendszer lehetővé teszi számunkra, hogy megfigyeljük önmagunkat.
A tükörneuron nem tesz különbséget saját és mások között. Ezért vagyunk annyira függők a társadalmi elfogadottságtól és be akarunk illeszkedni. Állandó kettősségben vagyunk abban, hogy hogyan látjuk magunkat és mások hogyan érzékelnek minket. Ez az identitás és az önbecsülés zavarához vezethet. Az agyi vizsgálatok azt mutatják, hogy ezeket a negatív érzelmeket még azelőtt észleljük, mielőtt észrevennénk őket. De amikor öntudatosak vagyunk, megváltoztathatjuk a nem megfelelő érzelmeket, mert irányítjuk az őket kiváltó gondolatokat.
Ez annak a neurokémiai következménye, hogy az emlékek miként válnak jelzőkké és hogyan állíthatók helyre a fehérjeszintézis révén. Az önmegfigyelés mélyen megváltoztatja az agy működését. Aktiválja az önszabályozó neokortikális területeket, amelyek hihetetlen irányítást biztosítanak érzéseink felett. Bármikor tesszük, racionalitásunk és érzelmi ellenálló képességünk fokozódik.
Ha nincs tudatában, gondolataink és cselekedeteink többsége impulzív, és az az ötlet, hogy önkényesen reagálunk és nem döntünk tudatosan, ösztönösen irritál minket.
Az agy úgy oldja meg a problémát, hogy magyarázatot hoz létre viselkedésünkre, és fizikailag átírja azáltal, hogy átrendezi az emlékezetünket, és elhiteti velünk, hogy irányítottuk a tetteinket. Ezt retrospektív ésszerűsítésnek is nevezik, amelyben negatív érzelmeink nagy része továbbra is megoldatlan marad, és bármikor készen áll a felszabadításra. Állandó zavartforrássá válnak, mivel az agy továbbra is igazolja irracionális viselkedésünket. Ez a bonyolult és szinte skizofrén tudatalatti viselkedés agyunkban széles körben elterjedt rendszer eredménye.
|
