Arany és rizs AEDVIL

Arany és rizs

Mese a burmai inta népről (Mianmar)

Azt mondják, hogy sok-sok évvel ezelőtt a víz elárasztotta a termékeny föld nagy részét. Egyre nehezebb volt a rizstermesztés. Az Inlay-tó partján élő emberek nem akartak a földeken dolgozni. Jobban vonzotta őket a kézművesség és a kereskedelem.
Azokban a távoli időkben a tót kerületet egy adószedő irányította, akinek elrendelték a mezők bővítését, hogy a parasztok több rizst vetjenek, hogy mindenki számára élelmet biztosítsanak. De az Inlay lakói továbbra is kereskedelemmel és kézművességgel foglalkoztak. A rizst olyan keveset vetették, hogy csak két hónapig tartott. Az adószedő nagyon ideges és aggódott. És itt egyszer magához hívta a tóvidék két legkiválóbb lakóját. A szükséges kitüntetéssel fogadta őket, és megkérdezte:
- A világon melyik a fontosabb: arany vagy rizs?

A gazdag kereskedő így válaszolt:
- Nincs semmi drágább világunkban, mint az arany. Az arany jelentéktelenné teszi a jelentéktelen embert. Ha az embernek aranyja van, nagy kitüntetéseket élvez, hatalma van, luxusban él. Imádom az aranyat.

A szegény paraszt így válaszolt:
- Nincs a világunkban semmi fontosabb, mint a rizs. Minden élőlény táplálékot keres. Mi emberek rizst eszünk. Ebből fakad az egészségünk és az erőnk. További rizst kell vetni. Akkor eltűnik az éhség és az igény. Imádom a rizst.
A vámszedő a homlokát ráncolta. Megértette, hogy a parasztnak igaza van, de meg kellett győznie a kereskedőt is.
- Tehát az arany fontos neked, és a rizs is fontos neked. A szavaidban nincs megállapodás. - És az adószedő dühösen felkelt. - A legjobb választ sem találom. Ezért hét napon belül el kell jönnöd hozzám a családoddal. Vidd magaddal azt, ami a legfontosabb számodra. Hagyja, hogy az élet döntse el közületek, kinek van igaza!
Ezzel elengedte őket.

Mindenki visszatért az otthonába. Felkészültek a közelgő látogatásra a tóvidék vezetőjéhez. Az a gazdag ember, aki az aranyat értékelte a legtöbbet gyűjtött aranyrudak, gyűrűk, fülbevalók, brossok, karkötők. Megparancsolta feleségének és lányainak, hogy vegyék fel minden arany dísztárgyukat, és ami még megmaradt, azt a tálcákra halmozta, amelyeket magukkal vittek. A hetedik napon családjával és minden vagyonával együtt a kereskedő megjelent az adószedő előtt.