Antidiuretikus hormon (ADH)
Az antidiuretikus hormont (más néven vazopresszinnek vagy arginin vazopresszinnek) idegszekréciós sejtek termelik, amelyek sejttestei a hipotalamusz két idegmagjában - a nucleus supraopticusban és a nucleus paraventricularisban - helyezkednek el. Az ADH az ideg-axonok mentén a neurohipofízishez (posterior hipofízisbe) kerül, ahol tárolódik, és ha szükséges, felszabadul a véráramba.
A testben az ADH fontos biológiai funkciókat lát el:
- Serkenti a víz felszívódását a vese görbült tubulusaiban, aminek következtében az elsődleges vizelet megvastagszik.
- Érszűkületet (erek összehúzódását) és ennek megfelelő vérnyomásnövekedést okoz.
- Fenntartja a folyadék egyensúlyát az emberi testben azáltal, hogy csökkenti a vizelettel kiválasztott víz mennyiségét. Ennek eredményeként a víz visszatér a véráramba, és a vizelet koncentrációja növekszik.
Az ADH felszabadulását az agyalapi mirigy számos tényező szabályozza:
- Alacsony vérmennyiség vagy dehidráció vagy vérzés miatt alacsony vérnyomás esetén a szív és a nagy erek specifikus receptorai irritálódnak, ami serkenti az ADH szekrécióját.
- Az ADH akkor is felszabadul, ha a vér sótartalma megnő, például amikor a nap folyamán nem elegendő a vízbevitel. A test megváltozott víz-só egyensúlyát a hipotalamuszban található specifikus receptorok rögzítik, amelyek stimulálják a hormon felszabadulását az agyalapi mirigyből.
- Az ADH számos más ösztönzés eredményeként is felszabadul:
- Szomjúság
- Hányinger, hányás
- Fájdalom
- Stresszes körülmények között vagy sérülések esetén, amikor a véráramban ingadozások vannak a folyadék mennyiségében. - Az alkohol elnyomja az ADH felszabadulását, ami fokozott vizelettermeléshez és kiszáradáshoz vezet