Alkar törés a sportban
Az egyik leggyakoribb törés a sportban az alkar csontjainak törése.
Az alkar két csontból áll: a sugár - a két csont közül a nagyobb, amely a hüvelykujj és az ulna oldalán halad át - a két csont közül a kisebb a kisujj oldalán halad.
Az alkar törései helyük szerint
Az alkar törései helyüktől függően lehetnek: közelebb a csuklóhoz (a disztális végén), az alkar közepén vagy közelebb a könyökhöz, annak felső (proximális) végén. Ez a cikk főleg a sugár (sugár) és az ulna (ulna) csont középső részén található törésekkel foglalkozik. A felnőtteknél az alkar töréseinek többségében mindkét csont törött.
A törések típusai
Az alkar csontjai többféleképpen is eltörhetnek. A csontnak csak repedése lehet (repedése), két vagy sok darabra osztható (többszörös törés). A törött csonttöredékek elmozdulhatnak vagy elmozdulhatnak.
Bizonyos esetekben a csontok olyan módon eltörhetnek, hogy a csonttöredékek a bőrön keresztül kerülnek ki. Ezt nyílt törésnek nevezik, és a fertőzés veszélye miatt azonnali orvosi ellátást igényel.
Nagy ütőerőknél a felnőttek általában mindkét csontot eltörik középső részükön. Amikor csak egy csont törik el, leggyakrabban ez a könyök, és ez akkor fordul elő, amikor közvetlen ütés érkezik a kéz külső részéről, amikor önvédelemre emelik.
Okok
A törés leggyakoribb okai a következők:
- kinyújtott kézre esik
- közvetlenül az alkarra esik
- közvetlen ütés az alkarra
- a kar elfordulása a normál mozgástartományon kívül.
Vannak kockázati tényezők, amelyek növelik a törés lehetőségét ezen a területen:
- csökkent izomtömeg
- szegényes táplálkozás
- néhány veleszületett csontrendszer
- részvétel a kontakt sportokban
Tünetek
Az alkar csontjainak törésekor megfigyelhető fő tünetek a következők:
- fájdalom,
- duzzanat,
- véraláfutás,
- a kar deformációja,
- csökkent mozgásmennyiség,
- csontkrepitációk.
A beteg kissé meghajlítva tartja az ujjait az ínfeszültség csökkentése érdekében, és gyakran segít a másik kezén. A csukló és az ujjak aktív mozgása fájdalmas és lehetetlen. A radiális és ulnáris idegek szenzoros rostjait befolyásolhatják a törött csonttöredékek, amelyek neurológiai tüneteket adhatnak, például zsibbadást, égést, bizsergést.
Az alkar töréseinek diagnosztizálása
A diagnózis leggyakrabban alkalmazott módszere a radiográfia. Az alkar csontjainak törését vagy repedését (repedését) keresi. A radiográfia megmutatja, hogy a csont eltört-e, hány töredék van és elmozdultak-e. Ezen információk alapján megítélik, hogy a törést konzervatívan vagy műtéti úton kell-e kezelni. A számítógépes tomográfiát a kézszerkezetek, például a porc és az inak állapotának további ellenőrzésére használják.