Aldoszteron és magas vérnyomás endokrinológia
- Mysurgery
- Sebészet
- Egészség
- Műtéti kör
- Művészet
- Élet és stílus
- Szakemberek
- Tanfolyamok
- Magazin
- Értekezések
A globális gyilkos
Aldoszteron és magas vérnyomás
A WHO 2002. évi jelentése szerint világszerte körülbelül egymilliárd embert érint a magas vérnyomás (BP) 1. A nyugati iparosodott országokban a magas vérnyomás a teljes népesség mintegy 25% -ában fordul elő, és ez a leggyakoribb krónikus betegség. 2 Annak ellenére, hogy vérnyomáscsökkentő gyógyszereket alkalmaznak, az esetek csak körülbelül 50% -ában érhető el megfelelő vérnyomás-szabályozás. 3
A terápia-rezisztens magas vérnyomás gyakoribb elhízott embereknél, valamint cukorbetegséggel vagy korlátozott vesefunkcióval kombinálva. 4 A globális gyilkos "magas vérnyomás" következményei a szervek és az erek visszafordíthatatlan károsodása, pl. szívbetegség, szív- és veseelégtelenség stb.
RAAS
A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) központi helyet foglal el a sók és folyadékok anyagcseréjének szabályozásában a szervezetben. Ennek a hormonális rendszernek bármilyen zavara az artériás hipertónia megjelenéséhez és előrehaladásához vezet. 4 Ez tükröződik a vérnyomás csökkentésére rendelkezésre álló gyógyszerek nagy számában, amelyek a RAAS-szal való kölcsönhatás révén vérnyomáscsökkentő, szív- és érrendszeri védelmet érnek el. Ez blokkolja ennek a hormonális kaszkádnak különböző összetevőit, pl. renin inhibitorok, ACE-blokkolók és angiotenzin receptor antagonisták.
Aldoszteron és szerepe az artériás hipertónia patogenezisében
- a nátrium és a folyadék visszatartásával a vesékben;
- - központi idegrendszeri mechanizmusokkal (pl. szimpatikus aktiváció) és
- funkcionális és struktúrát módosító érrendszeri hatások révén (pl. az ér rugalmatlanságának növelése). 4
Ezenkívül az aldoszteron genomiális és nem genomikus mechanizmusok révén serkenti a gyulladásos, profibrotikus és protrombotikus folyamatokat, amelyek ér- és különféle szervfüggő károsodásokat okoznak az erekben és a különféle szervekben. 6.
Elsődleges hiperaldoszteronizmus, mint az aldoszteron abszolút feleslege
A primer hiperaldoszteronizmus diagnózisa
Szűrővizsgálatként kiszámítják az aldoszteron és a renin arányát (ARR), amely ha meghalad egy bizonyos küszöbértéket, a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszertől független autonóm aldoszteron termelést javasol. 12 Kiderült, hogy szűrővizsgálati módszerként az ARR külön-külön meghaladja az aldoszteron és a renin abszolút értékét. Mind a laboratóriumi, mind a kémiai meghatározás, valamint az aldoszteron- és reninértékek és az arány értelmezése továbbra is problematikus. Napközben a reninnek és az aldoszteronnak jelentős ingadozása van, és számos más tényező befolyásolja őket, többek között:
• a beteg helyzete a vérvétel során;
- a jelenleg folyó gyógyszeres terápia,
- kor,
- szív- és vesefunkció,
- AN,
- feszültség,
- sóbevitel,
- a menstruációs ciklus stb.
Egy nemrégiben publikált tanulmány kimutatta, hogy a mineralokortikoid receptor blokkolók biztonságos és hatékony megoldást jelentenek a rezisztens, magas vérnyomásban szenvedő betegek számára. 15 Ezenkívül az MR-blokád további, pozitív hatásokat érhet el, pl. az endothel funkció javítása vagy a bal kamra hipertrófiájának csökkentése. Ezért mérlegelni kell az MR-blokkolók lehetőségét a vérnyomás csökkentésének lehetséges kiegészítő terápiájaként, különösen terápiásán rezisztens artériás hipertóniában (PHA nélkül is) szenvedő betegeknél.
Az aldoszteron relatív feleslege
A metabolikus szindrómában szenvedő betegeknél a sóérzékeny magas vérnyomás a legtöbb esetben megerősíti az aldoszteron-szekréció nem megfelelő megnövekedésének feltételezését, valamint az aldoszteron káros hatásait. A metabolikus szindrómában szenvedő betegek egyharmadának emelkedett aldoszteronszintje van. Az úgynevezett a zsírszövetből származó aldoszteron nyugtató tényezői fokozzák az aldoszteron mellékvese szekrécióját, ami viszont hozzájárul az artériás hipertónia progressziójához és a szív- és érrendszeri károsodások kialakulásához. 20 Az aldoszteron és a fokozott inzulinszekréció közötti kölcsönhatás metabolikus hatásaira utal a transzporthám klasszikus mechanizmusain túl. 9, 21