A túlélés geopolitikai játéka - a balkáni olaj- és gázútvonalak
A magyar fővárosban, Budapesten a szélsőjobboldali támogatók március 16-i tüntetései megerősítették a Dél-Kaukázus és a Balkán esetleges új destabilizálására vonatkozó előrejelzések érvényességét a kaszpi olajtranzit-útvonalak körüli geopolitikai összecsapások újabb szakaszának következményeként.
Ebben az összefüggésben Magyarország sorsa egyáltalán nem irigylésre méltó. Mert a nyugatbarát retorika ellenére Budapest kezdettől fogva nem titkolta elkötelezettségét nemcsak a Nabucco projekt mellett az orosz energetikai projektek iránt is. Egyrészt a magyar kormány ösztönözte egy új radarállomás telepítését az amerikai rakétavédelmi rendszer Pécs közelében 2007 márciusában történő elhelyezésére, másrészt nem titkolta érdeklődését az orosz javaslatok iránt. Lech Kaczynski lengyel elnök egy 2007-es rigai informális EU-találkozón bejelentette, hogy Gyurcsany Ferenc magyar miniszterelnök támogatása a Nabucco riválisának, a Kék Áramlatnak az oka az Unió Oroszországtól való növekvő függőségének.
De Budapest még tovább ment. Putyin orosz elnök és a közép-ázsiai országok vezetői között 2007 májusában a kaszpi gázvezetékről folytatott megbeszéléssel és a GUAM-országok egyidejű krakkói találkozójával párhuzamosan a legnagyobb magyar olaj- és gázipari konszern, a MOL bejelentette, hogy ki kell építeni a Magyarország – Ukrajna vezeték további szakaszát. Budapest szerint ez a projekt nem gyengíti a nyugati Nabucco projekt, és az orosz "patak" jelentőségét sem. Ez csak néhány nappal azután történt, hogy a magyar kormány bemutatott egy projektet a Nabucco projektben részt vevő országok csatlakozásához.
Röviddel ezután Gyurcsány miniszterelnök találkozott Türkmenisztán és Kazahsztán vezetőivel, és felvázolta országa külpolitikai prioritásait, megjegyezve, hogy "amikor ragaszkodom az Oroszországgal folytatott párbeszéd politikájához, mindig érzem a hétköznapi magyarok támogatását". A két ország közeledésének csúcspontja Gyurcsány és Zubkov miniszterelnökök 2007. decemberi találkozója volt, amelyen Magyarország bejelentette, hogy részt vesz a Déli Áramlat projektben, Viktor Zubkov pedig megerősítette, hogy a csővezeték útvonala áthalad a területén. Ezen túlmenően a két ország megállapodott számos gazdasági projekt megvalósításában Budapest és az orosz régiók, különösen Szentpétervár és Baskortosztán között, valamint egy magyar főkonzulátus megnyitásáról Jekatyerinburgban. Közvetlenül ezután a MOL felajánlotta az orosz Gazpromnak, hogy csatlakozzon az egységes európai gázszállítási vállalathoz (amely a tervek szerint Magyarországot, Szlovéniát, Horvátországot, Bosznia és Hercegovinát, Szerbiát, Romániát, Bulgáriát és Ausztriát fogja magában foglalni, és amelynek irányítania kell a piacot. Közép- és Délvidéken -Kelet-Európa). Néhány nappal később Gontz Kinga magyar külügyminiszter kijelentette, hogy nem lát "közvetlen fenyegetést" az orosz hagyományos moratóriumnak az Európai Hagyományos Fegyveres Erőkről szóló szerződés (CFE) működésére.
Ennek eredményeként 2008. február 28-án Magyarország (Bulgária és Szerbia után) hivatalosan is csatlakozott a Déli Áramlat projekthez. Az aláírt megállapodás egy orosz-magyar vállalat létrehozását képzeli el (a paritás alapján) a vezeték magyar szakaszának megépítésére (a projekt 2 milliárd dollárba kerül, és a várható tranzit évi 10 milliárd köbméter gáz). Nagyon tüneti, hogy ezzel párhuzamosan Magyarország megszakította a forint és az euró közötti kötelékét, így automatikusan elhalasztotta az euróövezethez való csatlakozás kilátásait (ennek a lépésnek a hivatalos oka az ország költségvetési hiánya és fizetési mérlege volt). Kicsivel később a magyar bíróság visszavonta a Pécs melletti radarállomás megépítésének engedélyét (a magyarok vonakodása miatt, hogy ilyen radarkészüléket telepítsenek az ország e történelmi és kulturális központja közelében). Ez véget vetett Magyarországnak a Nabucco iránti egyértelmű orientációjában, és megmutatta az önállóbb cselekvés vágyát az energia (és nem csak) szférában.
Ezért aligha véletlen, hogy a Nabucótól a Déli Áramlatig tartó magyar orientáció teljes időszaka alatt, és különösen annak utolsó szakaszában az országot vasúti sztrájkok bénították meg. Arra is számítani lehet, hogy Budapest hivatalos csatlakozása az orosz projekthez tovább bonyolítja az ország helyzetét, amit a március 16-i zavargások is bizonyítanak. Ugyanakkor a destabilizáció kezdeményezői megmutatták a magyaroknak, hogy egy "ostor" mellett egy "sárgarépát" is készítettek a szomszédos országok "magyar etnikai tényezőjével" szemben - ezt a kérdést aktívan folytatták. Az etnikai magyarok autonómiájára vonatkozó javaslatokat Romániában (1,4 millió fő), Szlovákiában (0,5 millió fő) és Szerbiában (300 ezer fő) javasolják. Vagyis kiderül, hogy nemcsak Magyarország, hanem a Constanta tranzitpont, valamint természetesen Szerbia sincs biztosítva az esetleges túlzásoktól. Ami Belgrádot illeti, a helyzet "finomsága" azzal a ténnyel függ össze, hogy az országban élő magyar etnikai többség a Vajdaság régióban összpontosul. Ezért érdemes ezen a ponton részletesebben elidőzni.