A tizenkettedikesekig fontos, hogy a medencében meg tudja mosni a zoknit
"12 levél a tizenkettedikeseknek" egy olyan projekt, amelyen keresztül május 24-től 12 napig üzeneteket tesznek közzé a végzős diákoknak.
Az üzenetek írói, színészek, művészek, tanárok, kiadók, orvosok, újságírók és civil társadalmi aktivisták.
A projektet a „Nyílt levél 2019.05.24.” Szervezői kezdeményezték. Ez a kezdeményezés több mint 500 értelmiséget és állampolgárt hívott össze arra, hogy támogassák hazánk liberális demokráciájának és európai orientációjának értékeit.
Hristofor Karadzsov professzor üzenetének teljes szövegét közzétesszük.
Kedveseim, mérgesek vagytok arra, hogy életetek eddigi legboldogabb éve a legzavarosabbnak bizonyult? Szüksége volt most ezekre a vírusokra, karanténokra, gazdasági összeomlásra? Gyanítom a válaszát, miután 15 ezren kérték az oktatási minisztert, hogy adja vissza a lemondott szertartásokat az iskola udvarára. Tudta, hogy ez lesz az utolsó esélye arra, hogy oda járjon középiskolásként. Akkor csak szülőként, tanárként jársz, vagy rúgsz a környéken. Lenyűgözött, mert nem emlékszem, mikor utoljára 15 ezer bolgár fiatal akart valamit a bolgár kormánytól, legyen az a Facebookon keresztül egy csoporton keresztül. Hagyd, hogy ez szokásod legyen számodra!
A dátum közeledett és elmúlt. Tanultál online és így lettél a virtuális diplomások első generációja a világtörténelemben. Néhányan estélyi ruhákat és öltönyöket is felöltenek a parkolóban, nem pedig az étteremben, és hagyják, hogy a médiafotósok ebben a világi műfajban hagyományokkal képeket készítsenek. Ne haragudj, amikor mások kinevetik, hogy nézel ki. Pontosan ugyanazok voltak! Ígérd meg, hogy nem fogod gúnyolni a gyerekeidet, amikor nadrágjuk csak a bokáig ér, és a ruha egy mérettel kisebb. Ne ragaszkodjon cipők viseléséhez, ha fekete bőr cipőt akarnak viselni. Ne csináld őket Gucci-ként, ha Vance akarnak lenni. Ugyanolyan pompásak lesznek, mint te, és hagyd, hogy ez boldoggá tegye.
Az életed akkor is folytatódott, amikor halottnak tűnt, nem? Felejtsd el a haragot és a sértést, kedves diplomások. Gratulálok, hogy idáig eljutottál! Az első igazi nagy siker a legtöbben az érettségi ténye. Senki sem tette meg helyetted - sem a szüleid nem tanították meg a leckéket, sem az oktatási miniszter nem adta meg neked az oklevelet, mert a Facebookon kérted. Ami a nehézségeket illeti, feltételezhetjük, hogy egy mosógép helyett, amely garanciával fehérneműt és fehér zoknit tesz illatossá a reklámtól, kaptál egy medencét és egy szappant. Nem viccelek - azt hiszem, 1989 óta te vagy az első generáció, aki első kézből tapasztalja meg, mennyire mulandóak a modern élet kényelme, és hogyan nem adják meg egyszer s mindenkorra az egész civilizációnkat, utazásunkat, jóllakottságunkat és elégedettségünket. Megérted, hogy mindez mennyire olvadhat el, és remélem, jobban értékelni fogod.
Tehát hagyjon minden mást, nézzen egyenesen a szeretteinek a szemébe, és hagyja, hogy zavartan elpiruljanak, mielőtt rájönnek, hogy ön csak újra szeretne köszönni. Köszönöm nekik, hogy vannak, és mosolyogj a saját csalódásodra az elmúlt három hónapban, mert egy év múlva ez sokkal kevésbé tűnik fontosnak, és tíz év múlva már majdnem elfelejted. Két évtized alatt eseményeket gyűjtött össze a teljes élet érdekében, amelyekben a 2020-as év csak egy kíváncsi lábjegyzet marad. Mondd el a gyerekeidnek - ugyanazokat, akiket megígértél nekem, hogy nem ítélkezem, igaz? Egy nap sírni fogsz, amikor középiskolai végzettségűek lesznek, és a szemedbe nézve elpirulsz. Mutasd meg nekik a fotóidat, hacsak a digitális formátumok nem változtak meg olyannyira, hogy nincs program a kinyitásra. Nem számít - ott leszel!
Hadd mondjak neked valamit. Ma Sydneyből Los Angelesbe kellett leszállnom, Nauru-n, Fidzsi-szigetek fővárosán keresztül repülve. Tele kellett lennem energiával és benyomásokkal egy nagy tudományos konferencia várható nagyszerű előadása után. Hosszú távú tíznapos álomutazás, amelyen évekig dolgoztam egyetemi oktatóként, hallgatóként és újságíróként.