A tevékenységorientált szemlélet hatása a DIPKU tanárainak pedagógiai kompetenciájára
ÖSSZEFOGLALÁS
A szakmai kompetencia fejlesztése a tanár, mint a legújabb ismeretek és technológiák hordozójának kreatív egyéniségének fejlesztése. A mai oktatási tartalomban mind a pedagógus, mind a tanuló tevékenysége változik. A pedagógus fő funkciója is változik: információforrásból vezetővé válik, aki számára a legfontosabb a tanulási folyamat irányítása. Az interaktív technológiák nagy szerepet játszanak a tanárképzés és -fejlesztés tevékenységi szemléletében, és a diákok és a tanárok közötti partnerség, üzleti kommunikációs stílus érvényesül. Ez a megközelítés a szakember egyéniségének támogatását célozza.
Kulcsszavak: tevékenységszemlélet, pedagógiai kompetencia, interaktív tanítási módszerek, pedagógiai kommunikáció, oktatási környezet.
BEVEZETÉS: A VÁLTOZÁS SZÜKSÉGE
A folyamatos oktatásváltozások körülményei között a pedagógus számára egyre jelentősebbé válik a képesítés emelése és a szakmai átképzés. Oktatásunk tendenciái a modern pedagógus versenyképességének feltételeinek megteremtésére irányulnak az információs társadalomban. E stratégiai feladatok megoldása során a legfontosabb személyiségjegyek a kezdeményezőkészség, a kreatív gondolkodás képessége és a nem szabványos megoldások megtalálása, a szakmai pályaválasztás képessége, az egész életen át tartó tanulási hajlandóság. Ezért olyan oktatási környezetet kell létrehozni, amely lehetővé teszi a modern oktató számára, hogy mindig készen álljon a nap változásaira.
A tanárnak ez a munkája szakmailag kompetens, amelyben a pedagógiai tevékenység, a pedagógiai kommunikáció elég magas szinten zajlik, a tanár személyiségét sikerül megvalósítani, jó eredményeket érnek el a hallgatók képzésében és oktatásában. A szakmai kompetencia fejlesztése a tanár, mint a legújabb ismeretek és technológiák hordozójának kreatív egyéniségének fejlesztése. A mai oktatási tartalomban mind a pedagógus, mind a tanuló tevékenysége változik. A pedagógus fő funkciója is változik: információforrásból vezetővé válik, aki számára a legfontosabb a tanulási folyamat irányítása. A tanuló helyzete is változik: az információ befogadójától partnerré, a pedagógus munkatársává válik, azaz. aktív emberré válik. Ezért nagyon fontos, hogy az oktató megtanuljon minden új technológiát az aktív tudásformákon alapulni. Most már nyilvánvaló, hogy a személyiség fejlődésének fő tényezői az alanyi-gyakorlati tevékenység és az emberek közötti interakció.
A TEVÉKENYSÉGI MEGKÖZELÍTÉS LÉNYEGE ÉS JELENTŐSÉGE
Manapság sok módszertanos újból elolvassa a tevékenység szemléletét, de "magasabb verzióban". Könyörögnek az új tendenciák elolvasásáért, számos teret nyitva a kutatás számára a tanítási módszertanban, amelyet mind a tevékenységorientáció előtérbe helyezésével, mind a kompetencia fogalmának új szemantikai tartalmával igazolnak. Ily módon új, a tevékenység fogalma köré épülő módszertani paradigma körvonalazódik, amelynek alapja a feladat, és a következőképpen fogalmazható meg: A tevékenységorientált perspektíva szerint a pedagógiai kommunikáció kompetenciája, amely több kompetenciából áll, konkretizált és komplex, kollektív, társadalmi feladatokká fejleszti, amelyek megvalósításához a társadalmi szubjektum stratégiai komponensének mozgósítása, reflexivitása és autonómiája szükséges. Ezért a kidolgozandó módszertani kérdések, például egy nem létező módszertani architektúra összeállítása a didaktikai egység számára, feladatok vagy projektek által kikényszerítve; a probléma súlyosbodása a feladatok vagy projektek programozásában; értékelés feladatok/projektek útján. Az akcióorientált tanulásnak három célja van:
a megszerzett ismeretek újraaktiválása;
a szükséges ismeretek meghatározása;
új ismeretek építése a szükségletek tudatosítása révén.
Az értékeléshez hasonlóan ebben a forgatókönyvben is az adott küldetés elemzése a fontos, nem pedig a felhasznált anyag elemzése, mert a feladatok végrehajtásában éppen ez vezet. Ebben a perspektívában a feladatokon keresztül történő tanulásnak mindenekelőtt a tanulók kognitív munkáját kell irányítania, hogy megvalósításuk során felépítsék a megfelelő kompetenciákat. A "támogatás" akkor hatékony, ha megfelel a tanuló szintjének és képességeinek, és követi fejlődését, miközben autonómiájának fejlődésével párhuzamosan gyengül. A tanuló a tanulás és az osztályterem tárgya és fő szereplője a tanulás és az interakció társadalmi terének. Három szempontot érintenek a tanuló aktív résztvevő szerepével a tanulás fejlesztésében: fogalmi alapok; a modell és az abból fakadó új oktatási realitások bevezetése; problémák és kilátások. Fontos az autonóm tanulás fogalmának jelentése is. Elemzésünk egyik következtetése az, hogy a tudást nem közvetlenül közvetítik, a tanítás során passzívan érzékelik, hanem egy aktív dinamikus folyamatban épülnek fel. Ebben a folyamatban az input információk átalakulnak a tanuló előzetes ismereteitől és személyes tanulási stílusától függően.