A nagy hozamú tehenek leggyakrabban betegek

2010.12.14. 12:19:24;

nagy

A megfizethető szarvasmarha-tenyésztők egyre inkább a külföldről behozott nagyteljesítményű tejelő tehenekre építenek. Ám termesztésük eredménye nem mindig a legjobb. A rendkívül produktív tejelő tehenek kényszerű levágásának leggyakoribb okai: a szülés utáni nemi szervi szövődmények, tüdőgyulladás, pata betegségek, májcirrhosis, a has kimerültsége és acidózisai. Leggyakrabban ezek a betegségek 2-3 héttel az ellés előtt és az ellés utáni 2-6. Héten jelentkeznek, amikor

A tehénnek nagy mennyiségű tápanyagra és energiára van szüksége a COLUSTRA és a tej kialakulásához

Ugyanakkor ebben az időszakban csökken a tehén étvágya, és az elfogyasztott takarmány a tejtermeléshez szükséges tápanyagok 60-70 százalékát fedi le. Az étvágy 3 héttel az ellés előtt kezd csökkenni, és ezt követően 2-3 hónapig nem gyógyul meg teljesen. A szakértők ezt a lipidanyagcsere káros termékeinek vérében bekövetkezett éles növekedésnek, valamint a hormonális állapot változásának tulajdonítják. Az energia- és tápanyaghiány a zsír-, izom- és csontszövetből történő eltávolításuk rovására megy, és ennek eredményeként bekövetkezik

NEGATÍV ENERGIAMÉRLEG

Az állat hirtelen lefogy ("tej"). A tápanyaghiány kompenzálásának ez a módja természetes - a természet minden állatfajban beprogramozza. De a magas tejhozamú tehenek esetében ez a folyamat gyakran stresszgé alakul át, ami az immunitás és a test vitalitásának elvesztésének kockázatával jár. Egyelőre nem tudni, miért vannak olyan állatok, amelyek viszonylag könnyen alkalmazkodnak a környezethez, magas termelékenységet mutatnak és visszanyerik élősúlyukat a 4-5. Laktációs hónapra, ugyanakkor másokban ez nem történik meg.

Az APPETITE A TEHÉN POSTPARTUM EGÉSZSÉGÉNEK FONTOSABB JELE

és alkalmazkodóképességét. A tehenek stresszállóságának meghatározásához a tudósok azt javasolják, hogy jelölőként használják a test metabolikus folyamataiban részt vevő kulcsanyagok koncentrációjának szintjét a vérben. A bonni egyetem (Németország) kutatói a prenatális időszakban (2-3 hét) és az ellés után (1-6 hét) számos mutató elemzését követően arra a következtetésre jutottak, hogy a legmegbízhatóbb összefüggés figyelhető meg az inzulin- hasonló növekedési faktor IGF-1, nem észterezett zsírsavak (oxNEFA) és