A kábítószer elleni háború irányt változtatott
Bulgária sokkal többet fektet be a kábítószer-kereskedelem elleni erőteljes módszerekbe, mint a drogosok megelőzésébe és kezelésébe.

A globális akarat a drogellenes politikák teljes megváltoztatására érlelődik, és Bulgária a lemaradók sorában áll
Mila Cserneva
Bulgária sokkal többet fektet be a kábítószer-kereskedelem elleni erőteljes módszerekbe, mint a drogosok megelőzésébe és kezelésébe.
Tudta-e, hogy a huszadik század elején a pápa egyfajta bort ivott, amely kokaint tartalmazott?
És hogy néhány évszázaddal ezelőtt Európában sok helyen betiltották a dohányt, és a dohányzást halálbüntetéssel sújtották? A világ az idők során megváltoztatja a kábítószerekkel kapcsolatos nézeteit, és most egy ilyen pillanat ismét megérett.
Az elmúlt évtizedekben a nemzetközi drogháború közegészségügyi krízishez, korrupcióhoz és a feketepiaci erőszakhoz vezetett. Számos ország máris új megközelítést követel a probléma kezelésében. Néhányan közülük, például Uruguay, példát mutatnak másoknak azzal, hogy óriási akaratra törekednek a megsértett szabályok és gyakorlatok megváltoztatására. Alig néhány nappal ezelőtt az ENSZ volt főtitkára, Kofi Annan a Der Spiegel című német lapnak írt esszéjében azt írta, hogy a teljes tiltás alig vagy egyáltalán nem befolyásolja a kábítószer-keresletet vagy -kínálatot. És irányváltásra szólított fel. "Úgy gondolom, hogy a drogok sok ember életét megölték, de a helytelen kormányzati politika még sok mindent elpusztított" - mondta Annan.
"Nem szabad azt állítanunk és gondolnunk, hogy a drogok teljesen kiküszöbölhetők" - magyarázta Peter Saroshi, a drogpolitika hosszú ideje működő szakértője, aki ezen a héten Szófiában volt, hogy az UNGASS-szal beszéljen. Szerinte a közelgő ENSZ-ülésszak egyik legnagyobb sikere a civil társadalom jelenléte lesz, és a legjobb forgatókönyv abban állhat, ha a megelőzésre összpontosítanak. A médiába tavaly novemberben kiszivárgott dokumentum a jövőbeli globális drogstratégia tervezete volt. Elárulta, hogy a politikákban nincs globális konszenzus, és a különböző országok között egyre nagyobb a feszültség abban, hogy megértsék, mi működik és mi nem.