A gyógynövények szárításának szabályai Botanika
A gyógynövények szárításának megkezdése előtt meg kell tisztítani őket, hogy eltávolítsák az összes mechanikai szennyeződést és növényi részecskét (ugyanabból vagy más növényekből), amelyek leestek a betakarítás során.
Az összes gyógynövényt szárítják, kivéve azokat, amelyeket csak frissen használnak (gyöngyvirág, kígyómarás, hím páfrány, fehér krém).
A szárítás fontos szakasz, amely meghatározza a gyógynövények minőségét. Eltávolítja a növényi részekből a vizet, amely a gyökerekben akár 45%, a levelekben és a virágokban akár 85% is lehet. Ha a szárítást a gyógynövényben helyesen hajtják végre, a hatóanyagok megmaradnak, és nem válik feketévé és nem erjed.
A gyógynövényeket a szedés után akár 5-6 órán át szárítják, és a végén a friss növények tartós gyógyászati alapanyaggá válnak. A szárítást gyorsan és jó szellőzés mellett kell végrehajtani, különben a növények elrothadhatnak (lassan száradva) vagy lebomlanak, a bennük lévő hatóanyagok (gyorsan száradnak szellőzés nélkül).
A szárítási folyamatnak összhangban kell lennie a gyógynövények hatóanyagaival. Természetes körülmények között és szellőztetéssel vagy speciális szárítókban (szárítókamrák, alagútszárítók, csatornaszárítók, liftszárítók, vákuumszárítók) végezhető, amelyek hőmérséklet-szabályozó készülékkel rendelkeznek.
A hőmérsékletnek összhangban kell lennie a növény típusával és annak hatóanyagaival. Általában 50-60 fok körül kell lennie. Ebben a hőmérsékleti tartományban az enzimek hatása gyengül vagy megszűnik. A glikozidokat (róka kesztyű) és az alkaloidokat tartalmazó gyógynövényeket is gyorsan meg kell szárítani, mivel ezen a hőmérsékleten és megfelelő szellőzés mellett száradnak anélkül, hogy megváltoztatnák gyógyászati összetételüket.
A lédús gyümölcsök szárításakor a hőmérséklet 70-90 fokig emelkedhet, ami még mindig lehetővé teszi a vitaminok jelentős részének megőrzését.
Az illóolajokat tartalmazó növényfajokat 25-30 fokon szárítják, lassan és vastag rétegben terítik. Ilyen körülmények között az illóolaj tartalma a gyógynövényben nő, és az olaj minősége javul.
Sütőben szárításkor a hőmérsékletnek fokozatosan kell emelkednie, amíg el nem éri a kívánt maximumot. Ugyanakkor a szükséges szellőzés biztosított. Így elkerülhető a gyógynövények felületének ráncosodása, és ez megakadályozza a belső részük gyorsabb kiszáradását.