A család mint rendszer
A család mint rendszer elmélete szerint minden családnak van egy bizonyos szerkezete és folyamatai. A család felépítése a hierarchiáját és a benne lévő szerveződést érinti, míg a folyamatok a család alkalmazkodóképességéhez, változásához, működéséhez és fejlődéséhez kapcsolódnak. A családterapeuták úgy tekintenek a családra, mint egy élő rendszerre, amely nemcsak egyszerűen egyénekből, hanem a köztük lévő kapcsolatból áll. Ez a családi rendszer egy nagyobb társadalmi rendszer része, amelyet társadalomnak neveznek. Az egyes rendszerek és tagjainak minden változása befolyásolja a család szerkezetét és folyamatait. Az egyének egyéni problémáit az egész rendszer problémájának tekintik.
Az elmélet egyik alapítója, Minuchin szerint a családok különböző alrendszerekből állnak. Például egy nő egyszerre lehet lánya, anyja és nővére a különböző alrendszerekben. Ezekben a rendszerekben különböző koalíciók alakulhatnak ki és alakulnak is az egyes tagok között. Lehetnek apa és fia anya és lánya ellen, testvér és testvér apja stb. A család egyes tagjai, az abban lévő koalíciók és az alrendszerek közötti kapcsolatok kihatnak a család egészére. A legjelentősebb alrendszerek a házastársak, a szülők és a testvérek közötti alrendszerek. Az egyének, alcsoportjaik, a velük kapcsolatos folyamatok és struktúra meghatározzák a család teljességét, jellemét és légkörét. A sikeres házassági alrendszerek például jó példát mutatnak a gyermekeknek a családi kapcsolatokra, elősegítik a megértést és szinkronitást hoznak. A hatékony szülői alrendszer fegyelmet, gondoskodást, melegséget és szeretetet kínál a család gyermekei iránt. A testvérek közötti kapcsolat teljes működése segíti őket abban, hogy megtanuljanak tárgyalni egymással, segíteni és kötődni.
Az egyes családokon belül is vannak határok. Ezek a határok határozzák meg az egyes alrendszerek, koalíciók és családtagok közötti szabályokat, valamint a befolyás és a külvilággal való kommunikáció szintjét. Ezeknek a határoknak védő funkciójuk is van. Védik a családot a túlzott külső behatásoktól és megőrzik integritását. Nem szabad azonban túlságosan zártnak lenniük. Minél nyitottabb egy család az új iránt, annál több megoldást talál, ha probléma merül fel.
A családtagok folyamatosan kölcsönhatásban vannak. Mindenkinek van bizonyos kapcsolata másokkal, mások bizonyos hozzáállással viszonyulnak hozzá, így mindenki meghatározza a családban betöltött szerepét és funkcióját. Ezért fontos nemcsak az egyén, hanem a rendszer egészének megfigyelése is. Az egyének csak az egész alkotóelemei. Még a legjobb szakemberek sem tudják megjósolni az egyén cselekedeteit. Ha egy családról van szó, a dolgok világosabbá válnak. A működéshez a családnak egyensúlyra, szabályokra és a megfelelő homeosztázis állapotra van szüksége. Ha káosz, változás vagy valamilyen trauma van a családban, az egyes tagok együtt dolgoznak, hogy visszatérjenek a család homeosztázisához, vagy más szavakkal azon dolgoznak, hogy visszatérjenek a rendszer szokásos ritmusához.