Victor Pelevin - Farkasember metamorfózisai (37) - Saját könyvtár

A melléklet szövegének fordítása: NomaD, 2009. szeptember

Kiadás:

Victor Pelevin. Vérfarkas metamorfózisok

Kaliopa Kiadó, 2008

Szerkesztő: Nina Ganeva

Borító: Ognyan Iliev

Más webhelyeken:

Tartalom

Szakértői vélemény
1
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
* * *
Alkalmazás

Ha a szerelem módja perverznek tűnik valakinek ("farok-paráznaság", kérem, hogyan találja ki - és ha akarja, nem felejtheti el), azt tanácsolom, hogy jobban nézze meg, mit csinálnak . Először lemossák testüket, szőrtelenítik, öntözik és folyadékot permeteznek, amely elpusztítja természetes illatukat (ez különösen feldühítette Tolsztoj grófot) - csak azért, hogy kibaszottá válhassanak. A szerelmi aktus után pedig ismét elmerülnek a személyes higiénia megalázó részleteiben.

És nem csak ez, hanem az emberek szégyellik testüket vagy elégedetlenek velük: a férfiak felpumpálják izmaikat, a nők teljes erejükkel fogynak és szilikon protéziseket tesznek fel. A plasztikai sebészek még ezt a kifejezést is kitalálták: "micromastia" - ilyenkor a mell kisebb, mint a görögdinnye. A férfiak elkezdték kinyújtani tagjaikat, és speciális tablettákat adtak el, majd dolgoztak. A betegségek piaca nélkül nem lenne a gyógyszerek piaca - pontosan ez Hippokratész titka, amelyet az orvosok megesküdnek, hogy nem fedik fel.

Az emberi szeretet rendkívül törékeny érzés. Meg lehet ölni egy ostoba kifejezéssel, kellemetlen szaggal, helytelenül alkalmazott sminktel, véletlen gyomorgörccsel - mindennel. Ez azonnal megtörténhet, és senki sem állíthatja meg. Sőt, ugyanúgy, mint minden emberben, ebben a vonzerőben rejlik egy feneketlen abszurditás, egy tragikomikus mélység, amelyet az elme olyan könnyen legyőz, egyszerűen azért, mert nem tud létezéséről.

A szóban forgó szakadékot, legalábbis véleményem szerint, egy vörös parancsnok írta le 1919 őszén a legjobban - miután elbűvölő gombákkal szórakoztattam, melyeket megállított páncélvonatának sínein vettem fel. Tehát így fogalmazott: "Nos, nem értem, miért, ha tetszik valakinek a gyönyörű és szellemes arca, akkor a nedves, szőrös hajba kell böknöm!" Természetesen durván szólva, de a lényeg megértett . Egyébként, mielőtt örökre eltűnt volna a terepen, egy másik érdekes gondolatot mondott: "Valójában, ha belegondolunk, egy nő vonzereje nem annyira a hajamtól és a világításomtól függ, hanem a tasháimtól.".

De az emberek még mindig szexelnek - igaz, az elmúlt években, főleg gumiszacskókon keresztül, hogy semmi ne zavarja a magányukat. Ez az amúgy is kétes sport kezdett úgy nézni, mint a lesiklás: az élet kockázata nagyjából azonos, de vigyázni kell, hogy ne fordítsa el a lejtőket, de ne csúsztassa le a síruháját. Azok a személyek, akik ezt a tevékenységet folytatják, nevetségesek, mint moralisták, és nincs joguk megítélni, mi a perverzió és mi nem.

A lepkék egymás iránti vonzódása nem annyira függ a változó külső vonzerőtől. De ez természetesen számít is. Előre láttam, hogy ami Sándorral történt, az kihat a meghitt kapcsolatunkra. De nem gondoltam volna, hogy a trauma ilyen mély lesz. Sándor továbbra is szelíden viselkedett velem, de csak bizonyos mértékben: ahol ez a gyengédség a közelben elhaladt, most mintha egy szögesdrótot feszítettek volna ki. Egyértelműen azt gondolta, hogy új formájában már nem vonzódik hozzám. Részben igaza volt - a fekete kutya nem keltett ugyanolyan érzést, mint a hatalmas északi farkas, aki elállt a lélegzetemtől. A kutya nagyon kedves volt, igen. De eddig. Számíthatott az együttérzésemre. De nem szenvedélyből.

De ez nem számított. Feladtuk a vulgáris emberi nemet, amikor rájöttünk, hogy a mesében meddig vezethet minket összefonódott farka. Tehát metamorfózisa nem akadályozta jobban szenvedélyünket, mintha szürke helyett fekete fehérneműt kezdene viselni. De úgy tűnt, nem érti őt, és azt hitte, azonosítom a fizikai edényével. Vagy talán a történtek döbbenete és irracionális bűntudata olyan erős volt, hogy egyszerűen megtiltotta magának, hogy az örömre gondoljon - a férfiak, akár farokkal, akár anélkül, pszichológiailag még mindig sokkal kiszolgáltatottabbak voltak, mint mi, minden külső brutalitásuk ellenére.