Termovizuális diagnózis - hasznos a betegségek korai stádiumában történő felderítésében
Puls.bg | 2011. április 5. | 2
Dr. Vaszil Marinov 1983-ban szerzett orvosi diplomát a szófiai Orvostudományi Egyetemen. Nagy tapasztalata van a reumatológiai osztály terapeutájaként. Szakterülete a belgyógyászat. Körülbelül 10 éve használja a termovizuális diagnosztikát a praxisában.
Dr. Vaszil Marinovval beszélünk arról, hogy mi a hőképalkotás, és hogy a módszer hatékony-e az orvosi gyakorlatban.
Mi a termovizuális diagnosztika, és mi különbözteti meg az orvosi gyakorlatban a vizuális diagnosztika egyéb módszereitől, például az ultrahangtól, a szkennertől stb.?
A "termovizuális diagnosztika" neve kissé "bolgár". Az eredeti és legpontosabb elnevezés orvosi digitális infravörös hőkezelés (DITI), vagy egy digitális képalkotás, amely normál testhősugárzáson alapul, láthatatlan infravörös spektrumban. Tesztként teljesen ártalmatlan. Ily módon mind a várandós, mind a kisgyermekek meglehetősen könnyen megvizsgálhatók.
Ha diagnosztizálják a DITI-t, nem kerül kapcsolatba a pácienssel. A diagnózist a fényképezés elvén végezzük. A készülék analóg átalakítóval ellátott optikai rendszeren keresztül rögzíti a test által kisugárzott hőt. A képek monitoron készülnek. Már kommentálják a test állapotát. A különböző hőmérsékleti szinteket különböző színekben jelentik. Az egyes szervek egészségi állapotát a hőmérsékleti szint alapján ítélik meg.
Az ultrahang, a mammográfia, a röntgen teljesen strukturális vizsgálatot nyújt, a termográfiai kép funkcionális. Általánosságban elmondható, hogy a termográfiai vizsgálat során az egészséges emberi test kizárólag zöld színnel jelenik meg. A tanulmány valójában kóros hőképet keres.
Az orvosi DITI-vel végzett vizsgálat az egyetlen a maga nemében, amely funkcionális típusként rögzíti az angiogenezis, az érrendszer változását. Ez nagyon fontos, mert a szakértő társaik véleménye szerint például az emlőrák 10 vagy annál is több év alatt fejlődik ki. A mammogram "hiányolja" a gyorsan fejlődő emlőrákot. A röntgenvizsgálat során van egy olyan sugarunk, amely nem képes kimutatni a testben fellépő összes állapotot. Ha például bármilyen folyadék, folyadék vagy képződés van a tüdőben, akkor azt röntgenfelvételen láthatjuk. A módszer azonban a törésproblémák felderítésében a legerősebb. Egy adott formáció rögzítéséhez elég nagynak és sűrűnek kell lennie. Számos esetben a termográfiai vizsgálat módszerével a problémákat idő előtt "el lehet ragadni". Például a tüskét egy röntgenvizsgálaton képződménynek fogják tekinteni, a termográfiai vizsgálat pedig megragadja a test által okozott problémákat.
Kellően informatívnak és megbízhatónak tekinthető-e ez a diagnosztikai módszer a többi módszerhez képest?