Talányok, pultok, körhinta

Talányok

1. Virágok milliói ragyognak felettünk,
milliónyi, páratlan szépségű virág.
Napközben elsorvadnak. Éjszaka virítanak.
Napközben elmentek. Éjjel vannak.

2. Egész nap hiába bújok előle. Csendesen követ engem,
nem ad nekem békét. A víz nem nedves,
tűzünk megégeti. Ha futok, fut.
Ha megáll, akkor megáll. Még akkor is, ha bólintott
dühös a fejével, rám is bólint.

3. Feneketlen terekbe vezet
és kinyitja a vasajtókat,
Nincs szája, de beszél.
Nincs szárnya, de repül.

Dús hajban
a tavaszi eső
hét színű fésű
izzott hirtelen.

Csintalan, szemtelen fiú,
ravaszul ugratsz mindent.
Megszaggatja a virágzó fát.
Megingatja a madarat az ágon.

Karcos lábakkal futok.
Elesem, felkelek, szédülten üldözlek:
- Te gazember.,
elvette a kalapomat.
állítsd meg magad,
a tréfás hanyag.

Fekete sárkány
lezuhan a hegyekbe
és dühödt erővel zuhan bele.
Lejtő lejtő után
mögötte kipipálta.
És felváltva körülötte
éjjel nappal, nappal és éjjel…

Mosolyogva ébred
Március hajnal.
Jó reggelt, az enyém
anya jó.
Harmatos csuklót adtam neked
egy tavaszi napon,
kedves anyám -
napsütés felettem.

Ki ez a nap?

Nagyi korán felébredt és azt mondta:
- Kedves unokák, gyertek megnézni -
piros kandalló tört elő keletről,
kenyeret sütni mindenkinek.

Egy kis hős az út mellett
megdöntött egy kis sapkát.
Fél lábon áll
és arrogánsan kiabál:
- Kérem,
várja, hogy megtalálják!

Szürke ruha - bolyhos és fehér.
Egy másik kivirágzott mellette.
Fonat kettő, mosolyog két titok,
ravaszul nevet: - Ismerjen fel minket.!
Két nővér - egy élő tükör.
Dupla kép egy kezdetről.

repülök
a mennybe.
eltévedtem
a földre.
Hová, hová, szívvel repültél?
Hoztam egy dalt a fehér felhőből.
Hoztam neked egy tollat ​​egy ismeretlen madárból.

És újra repülök.
Zsugorodnak
fák,
házak,
emberek.
A láthatár láthatatlan világgá növekszik.
Mondd - ki nevelt fel az űrben?
Mondd - ki tett engem szárnyasra?

Kék-kék magasságban
gyorsan olló repül.
Vágja az eget -
nincs ilyen mester.
Hiszem, hogy mindenki ismeri.
És ismered?

A hegyekben, a sötét szakadékban
ravaszul és titokban bujkál a szürkületben.
De amint jön valaki, ha megtudja,
úgy ugrik, mint egy láthatatlan szarvas.

Végig és pihenés nélkül ez egy álom
a víz morajával és a madarak énekével.
Mi az?
Megismétli az összes hangot.
Mi az?
Minden nyelvet ért.

- Ó, forgószélek ringatták az erdőt.
A hó mindent meggörbített.
De tudtam, hogy a gyerekek várnak
én is és a zsákom is.

Bejártam az egész bolygót.
Mély utat tettem meg.
Hoztam neked egy zsákot.
Hoztam neked az új évet.

Az egyik a nap - jó és fényes -
a mennyek kertjében.
Egyetlen, mint a szív
a hazám.

A kötött anyagot ismét megmossuk
egy élő ébresztőóra és egy hős.
Koronája van, de nem király -
tíz feleség ura.

Lassan ereszkedik le a baira felől.
A tér közepén fontos megállók -
hosszú fülű jóképű,
jeles operaénekes.

Átment a réteken
külföldről érkező vendég.
Irodája ilyen -
békák számolni.

- Hat bolgár város vagyunk.
Kik vagyunk mi? Megismerni! _

- A levelem ugyanaz -
elejére és végére.
- Az egyik a levelem
elejére és végére.
- És az egyik levelem az ...
kezdetnek és végnek…

- Hat bolgár város vagyunk.
Kik vagyunk mi? Megismerni! _

(Dimitrovgrad, Kazanlak, Orjahovo, Pirdop, Etropole, Radomir)

Tündérkertben virágzik
a fa gyengéden ölel.
Érik,
mérlegel,
ragyog.
Éjjel-nappal három testvér őrzi.

Kenyér -
élő tűzben pörkölt.
Kenyér -
hívott gyerekek közül.
Kenyér -
az évek során gördül,
évszakokban -
fehér, sárga, kék.
Városokat és falvakat ér el.
Igyon Strazhitsa-ból,
Üdvözöljük.

Tudom, ki keverte össze
a történethez és a dicsőséghez.
Minden olvasó gyermek
ismeri.

- Egy!
- Hófehér hóvirág.,
harang szólalt meg,
vidáman terjeszti a hírt:
- Hé, emberek, jön a tavasz.!

- Kettő!
- Két busz repül az úton.
Porfelhő maradt közöttük.
A "sárga" siet a tengerhez.
A Kék siet a Balkánra.

- Három!
- Három madárfészek életre kelt.
a fa a meleg tető alatt.
Először a talaj - dalra - lecke.
Talaj az első magasrepülés.

- Négy!
- Négy korán ébren lévő méh.
négylevelű lóhere talált.
És a szárnyuk büszkén széttárt -
a boldogság mindenkinek!

- Öt!
- Öt fiú hódított.
hófehér Fekete-csúcs.
Öt fiú csuklója vállat vont -
mennyei leheletű virág.

- Hat!
- A zöld csapat hat játékosa,
hat játékos a piros csapatból
olajjal töltik meg az udvaromat
vasárnap végtelen napján.

- Hét!
- Hét testvér -
hétnapos körhinta.
Bárki meg tudja számlálni őket
gyors és hibamentes:
- Hétfő kedd szerda,
Csütörtök, péntek, szombat,
vasárnap!

Hét testvér -
hétnapos körhinta.

- Én vagyok az első.
- Második vagyok.
- Harmadik vagyok.

- Lubka vagyok.
- Ötödik vagyok.
- Nyikolaj vagyok.

- Számítani fog.
és üldözni fog minket
az első hallja:
"Vége."!

Egy lány,
Két fiú,
HÁROM színes kakas
NÉGY óra telt el,
ÖT vásárot láttak,
HAT város keresztezte,
HÉT hős győzött,
nyolc éjszakát töltöttek Balkánon,
Kilenc tenger úszott
elérte a TEN bolygókat
TEN űrrakétával.

Ebédelni ott álltak meg,
aztán visszament.

TIZEN TÉRRAKETTAL
elérte a TEN bolygókat,
Kilenc tenger úszott,
nyolc éjszakát töltöttek Balkánon,
HÉT hős győzött,
HAT város keresztezte,
ÖT VÁSÁR fűrész -
NÉGY óra telt el
HÁROM színes kakas,
Két fiú,
Egy lány…

Repüljünk utánuk,
számolni velük.

- EGY!
- Egy lány köt.
egy tavaszi napon
a legjobb virág
anyu napjára.

- KETTŐ!
- KÉT nővér színes blúzokkal
és gödröcskékkel a bal arcán
skarlátvörös zsinórok fújnak.
- Én vagyok Eli!
- Nelly vagyok.!

Ha, menj, ismerd meg őket.
Mindannyian tévednek!

- HÁROM!
- HÁROM kakas kiabál.
Három kakas énekel:
- Én vagyok az első köztetek.
Kukorica!
- A hangom a leghangosabb.
Kukorica!
- Kérem, én vagyok az első énekes.
Kukorica!

Három kakas kiált.
Három kakas énekel…

- NÉGY!

---