Ritmikus és vezetési rendellenességek - diagnózis és kezelés
Dr. V. Traikov
A szív ritmikus vezetési rendellenességei a kardiovaszkuláris kórképek nagy részét képviselik, hatalmas hatással a kardiovaszkuláris morbiditásra és mortalitásra. Ez az áttekintés bemutatja ezen állapotok fő diagnosztikai megközelítéseit és kezelésük lehetőségeit. A gyógyszeres kezelés mellett bemutatják a nem-gyógyszeres módszereket katéter ablációval, pacemakerek és beültethető kardioverter-defibrillátorok beültetésével történő kezelésre. Ezeket a módszereket világszerte rutinszerűen alkalmazzák, és hazánkban egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert.
A ritmus- és vezetési rendellenességek (ARD) a szív- és érrendszeri betegségek fő részét képezik. Ezek a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás egyik vezető oka. A kábítószer-kezeléssel együtt, az orvostechnika fejlődésével számos módszer egyre inkább érvényesül ezen állapotok nem gyógyszeres kezelésére. A felülvizsgálat célja az RPN fő típusainak, valamint azok diagnosztizálásának és kezelésének módszereinek vizsgálata, amelyeket a jelenlegi ajánlások1–4 tartalmaznak.
Vezetési rendellenességek esetén a tipikus panaszok a könnyű fáradtság, fáradtság és légszomj. A hirtelen eszméletvesztés, különösen ülve vagy fekve, a súlyos vezetési zavarok és rendkívüli bradycardia tünete. Gyakran a betegek vagy hozzátartozóik lassú pulzusról számolnak be. Fizikai vizsgálat során a bradycardia gyakori megállapítás. A pitvari és kamrai aktivitás közötti disszociáció jelenlétében, amint azt a teljes AV blokkban megfigyeltük, a nyaki régió pulzációi is kimutathatók, az első szívtónus változó amplitúdóval vagy változó erősséggel.
A 12 csatornás elektrokardiográfia (EKG) széles körben elérhető módszer, amely lehetővé teszi a legtöbb RPN viszonylag pontos diagnosztizálását. Az EKG felvétele a tachyarrhythmia vagy a bradycardia epizódja alatt különösen fontos a pontos diagnózis érdekében. Ez lehetővé teszi nagy valószínűséggel az aritmia mechanizmusának spekulációját. Az aritmia megszűnése előtt vagy után végzett EKG-felvétel teljesen normális lehet. Lehetséges azonban, hogy vannak olyan változások, amelyek az aritmia típusára utalnak - például a szívroham jelei vagy a kamrai előizgatás látható delta hullámmal. A bifascicularis blokk kialakulása a páciensben a syncope után magyarázhatja az eszméletvesztést az intermittáló magas fokú AV blokk megjelenésével. Az RPN ritkább megjelenése esetén a Holter EKG használata szükséges. Az MRI nagyon ritka eseteiben más eszközök is alkalmazhatók a diagnózishoz - az úgynevezett eseményrögzítők, amelyek folyamatosan rögzítik az EKG-t, de lehetővé teszik az EKG-felvételek bizonyos ideig (gyakran 24 órán keresztül) történő tárolását, amelyen belül a beteg fordulhat egy speciális központba.
Számos RPN kezelése és prognózisa a strukturális szívbetegség jelenlététől függ. Az alapbetegség keresése és azonosítása az aritmiában szenvedő betegek diagnosztikai folyamatának fő része. Az olyan képalkotó technikák, mint az echokardiográfia és a mágneses rezonancia képalkotás, kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban. Ez utóbbi egy nagy felbontású módszer, amely lehetővé teszi a szívbillentyűk és üregek morfológiájának pontos értékelését azzal a képességgel, hogy kimutassa az ödéma és a fibrózis potenciálisan aritmogén területeit a szívizomban. Az iszkémiás szívbetegség anamnéziás és/vagy műszeres adatai esetén a szelektív koszorúér-arteriográfiát figyelembe kell venni a diagnosztikai algoritmusban.
Az RPN pontos diagnózisának arany standardja az elektrofiziológiai vizsgálat (EFI). Ez egy invazív technika a szív gerjesztő és vezetési rendszerének értékelésére, amelyben a vénás hozzáférést követően, leggyakrabban a combcsont vénájából, bizonyos számú elektródával rendelkező katétereket helyeznek be és helyeznek el a jobb szívüregekben. Ez utóbbi lehetővé teszi az intrakardiális elektrogramok regisztrálását és a szívszerkezetek elektromos aktivációjának értékelését. E katétereken keresztül történő ingerléssel klinikailag regisztrált aritmia kiváltása és vizsgálata lehetséges. Az EFI lehetővé teszi az aritmogén szubsztrát nagy pontossággal történő meghatározását és helymeghatározását és/vagy a pacemaker beültetés indikációinak értékelését határesetekben. A módszer komoly előnye az egylépcsős terápiás eljárás - katéter abláció - elvégzésének lehetősége, amely lehetővé teszi a legtöbb aritmia radikális kezelését.