Retek
Már 3000 évvel ezelőtt retek művelt ültetvény volt. Kr. E. 1000 körül a retket Közép-Ázsia földjein termesztették, ahol keletkeztek. Kezdetben a retek népszerű zöldség volt Görögországban, Egyiptomban, a Római Birodalomban, a mai Kína földjein és egészen Japánig. A vörös retek gumók a mai napig az egyik legfogyasztottabb, leghasznosabb és legkedveltebb zöldségfélék, a retket pedig a tavaszi saláták során fogyasztják leggyakrabban.

Lényegében a retek egyéves gyökérzöldség növény. A keresztes családból származnak. A retek latin neve Raphanus sativus var. Radicula. A retek általában kétféle fajtacsoportot alkot - európai és kínai, Bulgáriában pedig európai fajtákat termesztenek, de a piacokon megtalálhatóak Kínából termesztett és behozott fajok is.
A retek mint előnyös zöldség az asztalon elsősorban annak köszönhető, hogy különleges és különleges ízük van, nagy mennyiségű tápanyaguk megőrzi és erősíti az emberi egészséget. Közép-Ázsia földjeiből származnak, a retket ma már minden szélességi fokon termesztik. Ennek az az oka, hogy a retek tartós és nem olyan igényes zöldség. A retek hidegálló és fényszerető növény, tenyészidejük viszonylag rövid.
Retek szabadban és üvegházakban egyaránt termeszthető. Bulgáriában a retket leggyakrabban késő ősszel és kora tavasszal termesztik. A népszerű fajták között retek, amelyek feldolgozását hazánkban előnyben részesítik: "Saksa 2", "Sofia Superb", "Kedvencek", "Gyöngy", "Piros fehér farokkal" és mások. A retek könnyen megnő, nem igényel sok gondozást és állandó különös figyelmet. A gyökerek a csírázás után körülbelül 25-30 napon belül készen állnak a betakarításra.
Retek gyümölcsét fogyasztják. Ezeknek a gyökereknek apró gyümölcse van, alakja lehet ovális, kúpos vagy hengeres. A retek színe leggyakrabban rózsaszín-piros, és csak rózsaszínű, piros, lila vagy ezek kombinációjával színezhető. A benne lévő retek gyümölcse fehér és sűrű. A retek lédús, gyengéd és friss zöldség, különösen, ha frissen fogyasztjuk. Ehetőek jóval a leszakításuk után, de az ún "Kísértés". A retket gyakran férgek támadhatják meg és ehetik meg. Ennek jele a cseresznyevörös fonalas foltok, amelyek külső héjukon képződnek.