Nosema serana
A nosamethosis a méhek fertőző (parazita) betegsége, amely minden kontinensen elterjedt. Bulgáriában már mindenhol megtalálható. Az okozott veszteségek nagyok, a méhcsaládok tavaszi és nyári teljes elpusztulása vagy gyengülése miatt. Hazánkban a betegség hosszú és súlyos tél után időszakosan súlyosabb formában nyilvánul meg.
OK
Eddig a nosematosis (H3) fertőző betegséget csak az egysejtű Nosema apis parazita okozta. A legfrissebb, 2009-ben végzett kutatás azonban azt találta, hogy hazánkban fedezték fel az új, a területének csaknem 95% -át lefedő Nosema cerenae kórokozót, amelyet korábban az EU országaiban találtak. Mindkét kórokozó a méh testén kívül, valamint ürülékében csak spóraként létezik. Jelentősen kevésbé ellenállnak a fertőtlenítő HP-nek, a hőnek és a száradásnak, mint a bacilusok spórái.
A BETEGSÉG MEGELŐZÉSE
Elsősorban spórák útján hajtják végre a méhcsaládokat lopás, fésűk, keretek és csalánkiütések áthelyezése, egészséges családokban kóborló és betörő beteg méhek szennyezett vízzel, vagy méhek és méhcsomagok megvásárlásával fertőzött méhészeteken.
Franco Mutinnelli, az olasz padovai méhek nemzeti referencialaboratóriuma szerint N. Cerenae-t először az ázsiai méhben (Apis cerenae) írták le mikroszkopikus parazitaként a CACS Peking melletti Méhészeti Intézetben, Friesetal 1996-ban. Az N. cerenae mézelő méhfertőzés (Apis mellifera) eseteit 1990-ben igazolták az Egyesült Államokban és Uruguayban. Úgy gondolják, hogy az új parazita már 1998-ban megfertőzi a mézelő méheket Európában, és sokkal gyakoribb lehet. Apis. Észak-Amerikában és Európában egyaránt a N. cerenae fertőzések a melegebb éghajlaton fordulnak elő, mint a hidegebb éghajlaton, szemben a hidegebb éghajlaton elterjedt N. apis-szal.
JELEK
Az N. apis által okozott klasszikus HF-ben a tüneteket az egyes méhek és az egész család egyaránt kimutatja, de nehéz megkülönböztetni más fertőző és nem fertőző betegségektől. Télen szorongás, méhek másznak, hasmenéses ürülékkel ragaszkodnak a fészkéhez, fokozott fáradtság, fogyás és még sok más. A beteg családból származó méhek egyedül repülnek, többségük duzzadt hassal, a kaptár elé mászkálva hasmenéses ürülékekkel festi be annak elülső falát és a deszkát. Néhányan visszatérnek a fészekbe. E közös jellemzők ellenére az NZ méhek a bél középső részének típusa alapján azonosíthatók: megvastagodott, fehéres, normál keresztirányú ráncai nélkül, vizes tartalommal, savanyú szaggal rendelkezik. A klasszikus NZ jellemző jellemzője, hogy a kedvező időjárás, valamint a CVP és a nektár összegyűjtésének lehetősége ellenére a családok továbbra is gyengülnek, nehezen gyógyulnak meg, akár május végéig, és egyesek addigra meghalnak.