Nemo kapuja; 2010; Lehet
Shibanoland
Őrült érted
Közeledve a sötét sarokhoz. Kikukucskál. A szem feszült.

-Mi vagy? - kérdezed.
-Én vagyok az, ami mindig kísérteni fog - hallatszik egy szelíd és dallamos hang.
-De miért? Régen elfelejtettem.
-De én nem. Egyre gyakrabban térek vissza álmodhoz. Amíg nem emlékszel rám.
-De nem akarok rád emlékezni. Nem kaptam tőled semmi jót.
-Olyan dolgokat tettél velem, amelyeket még senki más nem tett. Te adtad a szíved. És a lelke - mosolyog.
-És megrágod őket, ő pedig fáradtan kiköpi őket.
-Ne mondd, hogy nem akarod újra megtenni - hallatszik a ravasz és vékony hang.