MOST - Gazdasági gravitáció
Most már világos, hogy ebben az évben megismételjük és talán meghaladjuk az 1999-ben elért milliárdos és valami dolláros passzív kereskedelmi mérleg szomorú rekordját. Így ismét bebizonyítjuk azt a gazdasági tételt, miszerint a valutatanács a leggyorsabb országot, hogy elherdálja exportját, és a külföldi importőrök számára kényelmes piaccá váljon. Ám a harmadik év eltelt azóta, hogy a levet az európai fő valutához kötötték, és nincsenek jelei a fizetési mérleg negatív tendenciájának legyőzésére vagy legalábbis gyengítésére. Ez ezt jelzi
nem csak a tábla az oka
a nemzetközi piacon elkövetett kudarcainkért. Sokkal károsabb hatása van a "külkereskedelem átirányításának" doktrínájának, miszerint Bulgáriának új exportpiacokat kell keresnie a meglévők elvesztése után. Divat lett arról beszélni, hogy a bolgár áruk nem bárhol, hanem főleg az európai piacokon kerülnének elő, hogyan ússzák át a szeretett Atlanti-óceánt, jutnának el az Egyesült Államok gazdag piacaira és támadják meg Latin-Amerikát. Ez az utópia bizonyára valami beteg bürokratikus agyban keletkezett, elárasztva azt a téveszmét, hogy az áruáramlás bárhová eljuthat, ahová be akarunk írni egy programba. Ha azt hisszük, hogy a fő áru- és szolgáltatásáramlás mozgási irányának átmérőjű megváltoztatása lehetséges, az azt nem érti
és a közgazdaságtanban van a gravitáció,
ami miatt a kérdéses áruáramlás azokból az országokból áramlik, ahol a kérdéses termék előállításának költségei a legalacsonyabbak, azokba az országokba, ahol ugyanazt a terméket egyáltalán nem gyártják, vagy magasabb költséggel állítják elő. A gazdasági gravitációnak ezt a törvényét egyébként a modern közgazdaságtan pátriárkája, Adam Smith ismerte már 1776-ban, amikor a Nemzetek gazdagságában írt róla. Valójában a nemzetek gazdagsága annak köszönhető, hogy képesek kereskedni azáltal, hogy olyan árukat állítanak elő, amelyeket olcsóbban és jobban elő tudnak állítani, valamint eladják azokat azokon a piacokon, ahol a gazdasági gravitáció ereje vezérli őket. Ezzel szemben a nemzetek szegénysége annak köszönhető, hogy képtelenek elvégezni ezt az egyszerű számítást. Ha azt gondolnánk, hogy az ország gazdasági specializációja olyan gyorsan fordulhat, mint ahogy a bennszülött politikusok megfordítják a farkát, az olyan, mint a készítés illúziója