Miután külföldről hazatért, már nem ugyanaz

Barátom külföldre ment dolgozni, közel 4 éve vagyunk együtt, azt hittem, ő az ember nekem, de nyilván ismét tévedtem. Ez az egyetlen ember, akit valaha szerettem és bármit is tettem érte, de rájövök, hogy idővel lehűl velem. Az elején nagyon megértettük egymást, elválaszthatatlanok voltunk, eltelt 2 év és utaltam neki, össze kellene jönnünk, együtt kellene élnünk, de ő nem akarta.

Szerettem volna elmenni valahová külföldre, és pénzt gyűjteni dolgozni, de ő nem akarta, reméltem, hogy a jövő család lesz, de ez sem történt meg. Állandóan vártam a dolgok változását, gondolkodását, de semmi nem történt. Csak rávettem, hogy pályázzon külföldi állásra. Történt, hogy csak őt hívták, engem nem. Mondtam neki, hogy Bulgáriában várok rá, és támogatom, és meg is tettem. Mindig beteg voltam, hogy egyedül vagyok, hogy nem volt velem, de reméltem, hogy függetlenebbé válik, megtanul becsülni mint embert, és amikor külföldről hazajövünk, boldogok leszünk. Amíg dolgozott, és távol voltunk egymástól, azt mondta nekem, hogy össze fogunk jönni, beszélni fogunk az élet dolgairól és örökké együtt leszünk. Azt mondta, hogy szeret engem, és nem tud nélkülem nélkülözni, de amikor hazajött, már az elején rájöttem, hogy a dolgok nem ugyanazok, mint korábban.