Mint egy üres tojáshéj

Emlékszem, amikor nagyapám húsvét előtt szorgalmasan alig észrevehető lyukakat tett néhány tojásban. Ezután kiszívta a belsejüket, és vakolattal töltötte meg a héjakat. A gipsz megkeményedése után nagymamám lefestette őket a többi tojással. Nagyon szórakoztató volt, mert senki sem tudta, hogy a nagypapa hogyan választotta mindig a harcosokat. Kivéve engem és őt.

mint

Évekkel később eszembe jutott ez a történet. Aztán olyan üresnek éreztem magam, mint azok az alig észrevehető lyukú tojások. De az enyém repedésekké vált. Akkor még túl fiatal voltam, megtévesztettek, hogy ha üres lennék bent, ha nem érzek érzelmeket, akkor jól fogom érezni magam. Azt hittem, hogy így lehet megőrizni az egészet. Hogy sértetlen maradjon. Milyen éretlen, nem igaz?