Meniszkusz károsodás a sportban
A térdízületek az emberi test egyik legösszetettebb és legterheltebb ízülete, amely számos sportágban előfeltétele károsodásuknak. A térd meniszkuszának károsítása, amelyet közismerten meniszkusz szakadásnak neveznek, az egyik leggyakoribb és legjellemzőbb sérülés a sportolók számára. D. Shoilev szerint az agyhártya sérülései elérik a térd összes lágyrész sérülésének akár 74% -át is. A meniszkusz károsodásának leggyakoribb sportjai a futball, a síelés, az atlétika, a torna, a birkózás, a sportjátékok és a súlyemelés.
Mi a térd meniszkuszának károsodása?
A meniszkusz egy kis porcos sarló alakú szerkezet, amely növeli a kongruenciát (az ízületi felületek közötti megfelelés), a stabilitást és a térdízületben lengéscsillapítóként működik. Mindegyik térdízületnek két meniszkája van, az egyik a külső (oldalsó meniszkusz) és a másik a belső oldalon (mediális meniszkusz). A belső meniszkusz sokkal gyakrabban károsodik, és az esetek több mint 50% -ában a károsodás nem elszigetelt, hanem a térd ízületi porcainak és szalagjainak károsodásához kapcsolódik.
A károsodás mértékétől függően előfordulhat, hogy a meniszkusztól kis részek ("ízületi egerek") részlegesen vagy teljes mértékben elszakadnak, összetörnek vagy leválnak.
A meniszkusz károsodásának gyakori okai
A meniszkusz károsodásának leggyakoribb mechanizmusa a comb belső vagy külső torziója, az alsó végtag hirtelen meghosszabbítása a térdízületnél a kezdeti guggolási helyzetben és nagy magasságból történő leszállás kemény talajon. Nagyon gyakori meniszkuszszakadás fordul elő olyan sportokban, amelyek guggolást és gyors kiegyenesítést igényelnek (súlyzó), vagy olyan sportokban, amelyek ismételt guggolást igényelnek.
A meniszkusz károsodása mikrotraumás sérülések hatására is bekövetkezhet nagy sportterheléseknél, például krónikus károsodás esetén, ami az ízületi folyadék és a porc felületek összetételének megváltozásához vezethet, ami a meniscusok alultápláltságához vezet. Így mechanikai stabilitásuk sokszor csökken, és a térdben kissé markánsabb rotációs mozgásokkal a meniscusok nem megfelelően szakadnak a rájuk kifejtett erőhöz képest.