Lipska Éva,; Kisállat üzletek

Az általa kialakított hagyomány szerint Lipska Éva ismét meglep minket a megfelelő helyen és időben. Az unalom csak most kezd elhatalmasodni, és elküldi neked empatikus kinyilatkoztatásait.
A hatvanas években megjelent új hullám képviselője a lengyel költészetben, amelyhez Ryszard Krinicki, Adam Zagayevski, Stanislaw Baranczak és Julian Kornhauser is tartozott.
1945. október 8-án született Krakkóban, a Művészeti Akadémián szerzett diplomát, a Krakkói Irodalmi Kiadó hosszú távú szerkesztője. 1961-es debütálása után tizenöt versgyűjtemény és az "Élő halál" (1979) novella jelent meg. Az 1990-es években a bécsi Lengyel Kulturális Intézet ihletett igazgatója volt. Most egyetlen feladata a költészet - az eredeti tanúbizonyság a "háború utáni generáció" tapasztalatairól, amelyet a totalitárius állam "fazékában" emeltek és egyéniségének megvédésére hivatott a nyelv, az "egyéniség", az irónia iránti játék. és fekete humor.
Az 1999-es versgyűjtemény sikereit követően új könyve elmélyül létünk "régi" problémáiban, egyre távolabb kerülve a normális emberiségtől a nyilvánvalóan elkerülhetetlen kollektív elidegenedés irányába. Keserű diagnózis a világ számára az új évszázad elején.

kisállat

A hordozók. Folyamatos felügyeletem alatt.
Követem őket, eltakarva a nyomaimat.
Kódolt hosszú ujjaikat üldözöm.
Halálos gyapjúkabátjuk
fém gombokkal
Rádió adó-vevő.

Belélegzem a hajléktalan illatukat.
Csodálkozik megkeményedett rajongásuk miatt.

Most átmennek a másik oldalra
ötvenötödikén.

Néha megállnak az áram alatt.

Nem is hallják
a rekedt vers
felszállás a bőrönd megafonjáról.

SZAVAZÓK

A szavak turistái. Felvonóban.
Egyre meredekebben beszélgetünk.

Ajkakat húzol a szakadékokra.
Ez az utalás jutott el hozzád?

Az út előttünk van. Suttogva az árokban.
A jelentés légzése egyre rövidebb.

Egy jóindulatú kő botladozik bennünk
visszafelé a városba.

Annyira szinonimák vagyunk.
Egyesek szerelemnek hívják.

AZ ÜNNEPEK ALATT

Az ünnepek alatt végre
hogy kikapcsolja a telefont.
Ha Isten megszületik
a szomszéd kopogni fog.

Casablancát nézem
a visszavonhatatlannal, mint mindig
eltérésvágy.

Szórakozom a magánytól.
Erre a forró tejre mézzel.
A hatodik ujjam
kiüti a leveleket.

Nem írok többet.
Az est folytatása
sérthetetlen.

AZ ÚJ SZÁZAD

Az új évszázad nem lepett meg minket.
Éjfél után nevén szólítjuk.

A ruhád az ágy mellett fekszik.
A perem kalózzászló.

A kommunikáció figyelmeztet minket
a történelem csúszós felületére.

A kérdés: mi következik
bálra küldünk.

Bengáli tűzről beszélünk.