Krónikus Hashimoto limfocita pajzsmirigy-gyulladása

Latinul: Thyreoiditis lymphomatosa chronica Hashimoto.
Magyarul: Krónikus lymphocytás thyreoiditis, Hashimoto’s thyreoiditis, Autoimmun thyreoiditis.

Meghatározás: A Hashimoto krónikus lymphocytás pajzsmirigy-gyulladása egy autoimmun betegség, amely genetikailag hajlamos egyéneknél fordul elő (a HLA-DR5 antigén hordozói). A leggyakoribb betegek a 30-50 év közötti nők. A férfi és a nő aránya 1:20. Gyermekeknél és serdülőknél körülbelül 1% -ban fordul elő. A Hashimoto thyreoiditis a pajzsmirigy-gyulladás leggyakoribb formája. A gyakoriságának növekedése a vírusfertőzések megnövekedett előfordulásával, a jódfogyasztás növekedésével és esetleg a megnövekedett sugárzási háttérrel jár.

Etiológia: A betegség kiváltó mechanizmusát gamma-interferonnak tekintik, amely vírusfertőzések során szabadul fel. Ez a HLA-DR5 antigén expresszióját eredményezi, majd aktiválja a T-helpereket, amelyek stimulálják a B-limfocitákat a pajzsmirigy antitestek szintetizálására. Tiroglobulin antitestek (TAT), mikroszómális antitestek (MAT), növekedési antitestek (TRAT) keletkeznek. A pajzsmirigy TTX receptorait stimuláló antitestek magas titerszintje a betegek 5% -ában található meg.

Pathoanatomy: A pajzsmirigy nagyon sűrű állagú, egyenetlen felületű, göbös szerkezetű. Szövettanilag limfocitákba és plazmasejtekbe való beszivárgás található, amelyek nyiroktüszőket képeznek, de a pajzsmirigy-tüszők megmaradnak. Előfordulhat rostos szövet növekedése. A szövettani változások és az evolúció szerint Hashimoto pajzsmirigy-gyulladásának három változatát írták le:

---