Kínai diagnosztika, akupunktúra és gyógynövénygyógyászat
Betegtájékoztatás
Ez a legrégebbi szakmailag gyakorolt orvoslás. Írott története nem kevesebb, mint 2500 éves, gyakorlata pedig kétségkívül még hosszabb. A kínai orvoslás a test egészét tekinti: ha a test egy része beteg, akkor a kezelés nemcsak rá, hanem más részekre és szervekre is összpontosít, mivel egyensúlyhiányuk megteremtette a betegség kialakulásának feltételeit. Fenomenálisan növekvő népszerűsége az egész világon elsősorban a hálás betegek hirdetéseinek köszönhető.
A fő módszerek a következők: pulzusdiagnosztika (ne igyon korábban kávét), sajátos jellemzők megfigyelése a test különböző részein, diagnosztika a nyelven (nem szabad színezni kávéval, cukorkával, ne tisztítsa meg, hogy lássa valódi állapot), konkrét kérdések megválaszolása és mások. A cél az, hogy az orvos teljes képet kapjon a beteg fizikai és energetikai felépítéséről, azaz testének egyes szervei és rendszerei stagnálásának vagy elégtelenségének vagy egyéb változásainak.
A kínai diagnosztikában a legfontosabb a testben előforduló betegségváltozások szindrómákba sorolása. Az adott szindróma meghatározása szempontjából mind a betegség (nyugati) neve, mind a szervezet specifikus egyéni reakciói a specifikus kórokozókra fontosak, és mindezt befolyásolja a szervezet egyéni (örökletes és szerzett) hajlamai.
A kínai diagnosztika nemcsak a test kóros változásait tárja fel, hanem az egyén potenciálisan meglévő egyéni hajlamát is, ami miatt rendkívül alkalmas megelőző megelőző kezelésre.
· Csi Gong (energiagyakorlatok)
A hagyományos kínai orvoslás minden ágának megvan a maga része az energia (Qi) harmonikus keringésének helyreállításában a testben. Hogy melyik és hány módszer kerül alkalmazásra, a beteg egyéni igényeitől függ.