Jódhiány és természetes jódforrások Alternatív gyógyászat
Miért van szükségünk jódra?
A jód a pajzsmirigyhormonok, a tiroxin (T4) és a trijód-tironin (T3) fő alkotóeleme. Szabályozzák a fontos biokémiai reakciókat, beleértve a fehérjeszintézist, az enzimaktivitást és az anyagcserét. Szükségesek továbbá a csontváz és a központi idegrendszer (CNS) megfelelő fejlődéséhez a magzatokban és az újszülöttekben.
A pajzsmirigy működését főleg a pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH) szabályozza, más néven tirotropin. Az agyalapi mirigy választja ki a pajzsmirigy hormonális szintézisének szabályozása és a test védelme érdekében a hipo- vagy hipertireózis ellen. A jódhiány a TSH-szekréció (visszacsatolási mechanizmus), a pajzsmirigy fokozott jódfelszívódásának, a T3 és a T4 szintézisének és felszabadulásának jele. Elegendő jód hiányában a TSH szintje állandóan megemelkedik, és ez a pajzsmirigy és a golyva megnagyobbodásához vezet, reagálva arra, hogy a test több jódot "fogjon el" a véráramból, hogy pajzsmirigyhormonokat termeljen. A túl korlátozott jódfelvétel azonban csökkentheti a pajzsmirigyhormonok termelését, még a megnövekedett TSH-szint jelenléte esetén is.
A jódnak más élettani funkciói vannak a testben. Például úgy tűnik, hogy szerepet játszik az immunválaszban, és jótékony hatással lehet dysplasia és fibrocystás emlőbetegség esetén. Bővebben a témában: A jód gyógyító hatása.
A jód jelentősége a test számára vitathatatlan. A jódhiány káros hatással van a növekedésre és a fejlődésre, és ez a megelőzhető mentális retardáció leggyakoribb oka a világon. A terhesség és a kisgyermekkori jódhiány visszafordíthatatlan következményekkel járhat. De hogyan tudjuk megakadályozni ezeket a negatív hatásokat?
Hol kaphatunk extra jódot?
A jód a természetben elterjedt elem, amely kis mennyiségben megtalálható a vízben, a levegőben, a talajban és szinte minden élő organizmusban, a növényektől az emlősökig. Sói könnyen oldódnak vízben, ezért a jód fő "tárolója" a tenger és az óceán.
Az ember jódot főleg étkezés útján kap, de viszonylag kis mennyiséget szív fel a levegő és a víz. Algák, halak, kagylók és más tengeri élőlények jódot képeznek testükben. Egy tonna szárított moszat legfeljebb 5 kg jódot tartalmazhat. Ezért az étrendben a jód fő forrásai a tenger gyümölcsei, például a hal, az alga, a kagyló, a garnélarák és mások.
A szárazföldi növényekben és állatokban a jódkoncentráció közvetlenül összefügg a talajjal, amelyen élnek. Ha a tengerhez közeli területeken helyezkednek el, az ottani talaj jelentősen jóddal telített, és ennek megfelelően a növények is jóddúsak lesznek. Az ilyen növényeket fogyasztó állatok több jódot is tartalmaznak. Minél távolabb van a tengertől a terület (hegyek, nagy síkságok), annál több a jódban szegény növény és állat.
Az élelmiszerekben található jód és a jódozott só többféle formában van jelen, beleértve a nátrium- és káliumsókat, a szervetlen jódot, a jodátot és a jodidot. A jódot ritkán találjuk elem formájában, inkább sóként. Emiatt inkább jodidról van szó, mintsem jódról. A jodid gyorsan és szinte teljesen felszívódik a gyomorban és a nyombélben.
Természetes jódforrások:
- zsíros hal (ponty, harcsa, lazac, hering, makréla), halolaj, tenger gyümölcsei, alga
- alma, szőlő, meggy, szilva, sárgabarack (csak jódban gazdag talajon termesztve)
- sajt, sárga sajt, tej (csak ha jódban gazdag területeken tartott állatokból nyerik)
- cékla, saláta, paradicsom, sárgarépa (csak jódban gazdag talajon termesztve)