Interstitialis hólyaghurut

interstitialis

Dr. E. Popov

Urológiai Klinika, "Alexandrovska" egyetemi kórház

Az intersticiális hólyaghurut (IC) egy rosszul vizsgált betegség, amelyet különböző súlyosságú homályos hólyagfájdalom jellemez, különféle vizelési tünetek kíséretében. Noha ezt kezdetben viszonylag ritkának tartották, az évek során számos okból kiderült, hogy ennek gyakorisága növekszik, többek között a probléma népszerűsítése az orvosok után és a tisztázatlan diagnosztikai kritériumok miatt.

Definíció és járványtan

Asztal 1.
NIDDK kritériumok az IC diagnózisához
Az IC diagnosztizálásához a betegeknek rendelkezniük kell:
- Hólyagfájdalom vagy dysuria
- Glomerulációk vagy Hunter-fekélyek cystoscopy/hydrodystension esetén
- A következők egyike sem:
o a hólyag cisztometrikus kapacitása ébrenléti állapotban 350 ml felett, percenként 30-100 ml töltési sebességgel;
o nincs intenzív vizelési inger 100 ml gáz vagy 150 ml folyadék feltöltésekor;
o akaratlan detrusor összehúzódások a cystotonometriában;
o pollakiuria hiánya - kevesebb, mint 8 vizelés naponta;
o a nokturia hiánya;
o a tünetek időtartama kevesebb, mint 9 hónap;
o 18 év alatti életkor;
o cystitis (bakteriális, kémiai, sugárzás utáni);
o prosztatagyulladás;
o vulvitis (herpesz) vagy hüvelygyulladás;
o rák (hólyag, méh, méhnyak, hüvely, húgycső);
o kövek a hólyagban vagy a disztális ureterben, urethral diverticula

Az IC továbbra is a kizárás diagnózisa, miután minden más látható patológiát és átfedő szindrómát kizártak. Nincs végleges diagnosztikai teszt.

Történelem és fizikális vizsgálat
A diagnózis első lépése a részletes kórtörténet és az alapos fizikai vizsgálat. Nincsenek konkrét fizikai leletek (21). A nőknél azonban kötelező a bimanual tapintás, a férfiaknál a rektális digitális vizsgálat. Fontos kizárni a medencefenék diszfunkcióját. Gyakran változó fájdalom jelentkezik a hasfalban, a medencefenéken, a húgycsőben és a hólyag nyakában.

Laboratóriumi kutatások
Nincsenek specifikus diagnosztikai laboratóriumi vizsgálatok. A hematuria és a fertőzés kizárása érdekében minden betegnél vizeletvizsgálatot, mikroszkópiát és vizelettenyésztést végeznek. 40 évesnél idősebb betegeknél, valamint olyan betegeknél, akiknek kórtörténetében dohányzás, haematuria vagy a húgyhólyagrák kockázata fokozott, mérlegelni kell a vizelet citológiáját (21). Haematuriában szenvedő betegeknél cisztoszkópiát kell végezni. Számos vizeletjelzőt, például az Interleukin-6-ot (21) tanulmányozták, de senki sem mutatott diagnosztikai értéket. Az IC-ben szenvedő betegek vizeletében emelkedett antiproliferatív faktor (22) jelenleg a legígéretesebb marker.

Kérdőívek és vizelési naplók
A tünetek értékelésére leggyakrabban két kérdőívet használtak: az O`Leary Sant tünetindexet és a problémaindexet (13), valamint a kismedencei fájdalom és sürgősség/gyakoriság tünetskáláját (23). Ezek a mérlegek elsősorban a betegség előrehaladásának nyomon követésében használhatók, de mindkettőt szűrővizsgálati eszközként is alkalmazták. (24) A vizelési napló rendkívül hasznos lehet a túlműködő hólyag szűrésére és a tünetek objektiválására. Ezenkívül felhasználható a terápia hatásának nyomon követésére (11,25).

További diagnosztikai vizsgálatok
Cisztoszkópia - Egészen a közelmúltig a hidrodesztenzióval vagy anélkül végzett cystoscopia elengedhetetlen volt a diagnózishoz a NIDDK kritériumok alapján (21). Ezt azonban egyes szakértők ma már túl korlátozónak tartják (1), és a cisztoszkópiát jelenleg nem tartják kötelezőnek az IC diagnosztizálásához. Az Egyesült Államokban a cisztoszkópiát általában az orvos döntése alapján végzik. Haematuria jelenlétében is elvégzik, vagy ki kell zárni a hólyag más patológiás megállapítását (27). Európában még a hidrodystenosis cisztoszkópiát tartják fontosnak, sőt kötelezőnek a diagnózis szempontjából. Ez az ESSIC kritériumai szerint előfeltétel, és a betegség osztályozására szolgál (28). Hólyag biopsziával kombinálva hasznos lehet a prognózisban és a kezelés megválasztásában, pl. jelentősen csökkent hólyagtérfogatú betegeknél minimális az esély a farmakológiai válaszra. A cisztoszkópia lehetővé teszi Hunter fekélyeinek és glomerulációinak (punctate petechiae) vizualizálását, amelyeket eredetileg patognomonikusnak gondoltak az IC számára, de ma már csak előrehaladott esetekben láthatók (4). Sőt, a tünetek nem korrelálhatnak a cisztoszkópián megfigyelt glomerulációkkal, mivel egészséges nőknél is megfigyelhetők (2).