Hrisilandia Kamelia Kucher vendégei; Chrysilandia
Az egyik értékelésben megemlítettem, hogy amikor Kamelia Kucher könyveit olvasom, otthon érzem magam. Meleg érzést öntünk, mint egy puha takarót, mint egy barátságos ölelést. Ennek tulajdonítom, hogy Camelia maga is nagyon pozitív és sugárzó ember, mosolya ragályos, és amikor beszél, ön el akarja sajátítani a szavak varázsát, mivel csak ő képes rá. Örülök, hogy alkalmam volt találkozni vele és beszélni regényeinkről - "Éjszaka" és "Otthon"!
Kami, új "Éjszaka" regényedben két időszakban - 1943-ban - követjük a főszereplő történetét. és 1991 A két időszak közül melyikben találkozott először Vittorióval, párhuzamosan írta-e múltját és jelenét, vagy az események időrendjét követte?
K: Vittorióval akkor találkoztam először, amikor az olvasó találkozott vele az "Éjszakában" - gyerekkori gondolatokkal, egyedül velem a kis falu udvarán, elmerülve a múlt emlékeiben és a vágyakozásban, amely nem gyengül a évek. Amikor találkozik Luciával.
Az "Éjszakát" úgy írják, ahogy az olvasó olvassa - ebben a sorrendben. Ugyanez van Éva füzetének kivonataival is - mindegyik fejezet elején megjelentek, nem írták külön és később csatolták a szöveghez. Az éjszaka életre kelt, ahogy írtam, és egyszerűen követtem annak kibontakozását - Éva folyosóin át, Vittorióig és Luciáig, majd a fiatal római Vittorióig -, és így kihagytam az egyes szakaszok idõszakait abban a sorrendben, ahogy elmesélték a könyvben. Az az igazság, hogy nem tudok másképp írni, mint ez - azzal a sorrenddel, amelyben a történet kibontakozik -, különben összezavarodnék, és utána nem tudnám ilyen simán összerakni a szöveget.
Hogyan jutott eszedbe az "Éjszaka" cím? Voltak más alternatívák?
K: A cím Hitler irányelvéből származik - "Nacht und Nebel" -, amely a könyv első fejezetének címe. Lefordítva ez azt jelenti: "Éjszaka és köd". Valójában haboztam a könyv ilyen címet adni, de aztán Valentin Georgiev javaslatának köszönhetően a kiadóban közösen úgy döntöttünk, hogy csak "Éjszakának" nevezzük. És amikor ezt a döntést meghoztuk, azt tapasztaltuk, hogy a történelemben sok utalás van az éjszakára. Így történt ez a "Home" -val - a címmel sikerült összefoglalni a történet jelentését.
Az Éjszaka olvasása közben folyamatosan idézgettem, de kíváncsi vagyok, hogy mi a kedvenc idézeted/kifejezésed a regényből.?
K: Tudod, miközben az "Éjszakát" írtam egy pillanatban úgy éreztem, hogy úgy tűnt, hogy idézésre alkalmas módon írtam - nem szándékosan, hanem azért, mert maga a könyv nem nagy volumenű, és a történet nagyszerű lélek, kiderült, hogy a történet, az emanáció alapvető értelmének nagy részét rövid mondatok vagy bekezdések tartalmazzák. Sokan vannak, akik mélyen megérintettek, miközben írtam őket, de én választok egyet, ami valahogy nagyon meleg nekem: „Van egy könyv mindenkinek. És előbb-utóbb mindig megtalálja. " Emellett az Éva által írt folytatás nagyon izgat: „Mindenki számára van egy könyv. És előbb-utóbb mindig megtalálja. De a könyvek túlszárnyalják az embereket. Ez a gondolat megnyugtat. Kedvenceim között szerepel Vittorio elmélkedései a feldíszített gyermekkori emlékekről. És a különbség az emlékek és a múlt között.
Vannak olyan írási szokásaid, rituáléid vagy babonáid, amelyeket írás közben követsz?
K: Régen, de már nem. A kisfiamnak köszönhetően megtudtam, hogy ha van inspiráció, bármikor leülhetek és írhatok. A fiam egyéves, ezért az időm összhangban áll vele, és percek alatt hivatásos tolvajká kellett válnom, hogy írhassak - bárhol otthon és bármikor. Nem hittem abban, hogy ez nekem sikerül, pontosan bizonyos rituálék szokása miatt, de működött, és nagyon hálás vagyok neki - kisfiamnak - ezért az értékes leckéért. Valamit mindig csinálok, hogy zenét hallgatok írás közben - inspirációm nagy része ez, és ez segít abban, hogy azonnal elmerüljek a történet légkörében. Általában klasszikus, és nagyon csendes háttérként játszik. Szívesen írok otthon is, nehezen tudok sok ember közé koncentrálni. Korábban azt gondoltam, hogy csendben kell lenni körülöttem, de kiderült, hogy tudok írni, miközben hallgatom a baba sikolyait.