Homeosztázisos papír a biológiából
3 6. kérdés - Homeosztázis
A homeosztázis a belső környezet viszonylag dinamikus állandósága és a test alapvető fiziológiai funkcióinak stabilitása.
Claude Bernard francia fiziológus a 19. század közepén először hívta fel a figyelmet a belső környezet állandóságára, mint a szervezetek független létezésének szükséges feltételére, annak ellenére, hogy a külső környezetben állandó változások vannak jelen.
1929-ben Walter Cannon tovább fejlesztette a belső környezet állandóságának gondolatát a homeosztázis elméletének megfogalmazásával. Ezen koncepció alatt megérti azokat a fiziológiai paramétereket, amelyek meghatározzák a belső környezet állandóságát, például testhőmérséklet, vérösszetétel, vérnyomás, anyagcsere folyamatok stb.
A belső környezet megőrzi jellegzetes paramétereinek stabilitását az értékeik bizonyos ingadozásának lehetősége miatt. Ezen dinamika révén ellensúlyozzák a külső környezet körülményeinek megváltoztatására vonatkozó tendenciákat. Ily módon a környezeti hőmérséklet csökkentésével növelhető a hőtermelés és csökkenthető a hőelvezetés. A test képes nemcsak a környezet változásainak ellensúlyozására, hanem a belső környezetet jellemző néhány paraméter értékének ingadozására is. A sók mennyiségének növelése a szervezetben olyan mechanizmusok bevonásához vezet, amelyek révén kiválasztásuk történik. Amint mennyiségük csökken, megfigyelhető a szekréció megtartása és a visszaszívódás fokozása. Minél stabilabb a szabályozási rendszer, annál függetlenebbé válik a test a külső környezet változásától.