Heather Alison - Vale Cup (8) - Saját könyvtár
Kiadás:
Heather Alison. Vale csésze
Harlequin-Bulgaria Kiadó, Szófia, 1993
Szerkesztő: Ani Dimitrova
Más webhelyeken:
Tartalom
- Első fejezet
- Második fejezet
- Harmadik fejezet
- Negyedik fejezet
- Ötödik fejezet
- Hatodik fejezet
- Hetedik fejezet
- Nyolcadik fejezet
- Kilencedik fejezet
- Tizedik fejezet
- Tizenegyedik fejezet
- Tizenkettedik fejezet
Nyolcadik fejezet
Connor magabiztosan fordította meg a kártyáit. Laurel meghallotta a bámészkodók suttogását és rájuk nézett. Fekete és ő. Négy jelentéktelen pár, de elég erős ahhoz, hogy teljes szépségében megverje!
- Kár, kis kisasszony.
Kis asszony! Apja így hívta. Úgy kellett cselekednie, mintha nem számítana neki, hogy nyert-e vagy veszített. Vállat vont és minden művészi képességét felszólította, hogy a hangja bizonytalanul csengjen.
- Szégyen. Jack ott állt mellette, és Laurel mosolyt erőltetett rá. - Készen állsz az indulásra, Jack?
- Nem. Játssz ezekkel. Piros, fehér és kék zsetonnal teli poharat öntött elé.
- Azt hittem, játszhatok veled, Hartman. Connor félig lehunyt szemmel nézte, ahogy Laurel elrendezi a zsetont.
- Hívjon jövő héten.
- Majd hívlak. Connor dacosan Laurelre nézett.
Gyorsan hagyott egy zsetont az asztalon a kezdeti nevezéshez, és megkezdődött az üzlet. Nem akart Jack zsetonjaival játszani. Mi van, ha újra veszít?
- Remekül teljesítesz - suttogta. - Ha én lennék, ugyanúgy játszanék a kezével.
- És elveszítenéd! - súgta vissza Laurel.
"Nyertem!" Nyertem! Nyertem! Laurel hátradőlt a luxusülésen. - Jack, miért nem mondtad nekem, hogy ilyen a győzelem?
- Pontosan mit? - Kérdezte egyenletesen, mintha egyáltalán nem érezné magát boldognak.
Laurel vett egy lélegzetet, és azon gondolkodott, hogyan lehet leírni a nagy boldogságot, amely betöltötte. Az izgalom majdnem ugyanolyan volt, mint amilyennek érezte magát, amikor megkapta a szerepet a horrorfilmben, és azt hitte, végre elindult a siker útján. Elképesztő érzés volt. A szerencse végre az oldalán állt. Jackhez fordult.
- Ebben a pillanatban bármire képesnek érzem magam. És amikor játszott, úgy érezte magát?
- Igen. Feszültséggel mondta ki a szót. - De hogy pontos legyek, akkor nem keresett annyit.
- Ez volt az egyetlen módja a pénzem visszaszerzésére Ádámért.
- Pontosan erre gondoltam. Nullán végeztél. Ha lehetősége lenne a zsetonjainak beváltására, akkor majdnem ugyanannyi pénzt kapna, amellyel kezdte.
"Moraj!" - ugratta Laurel, még mindig a boldogság szárnyain. Jack nyaggatása rendben volt, tekintettel az esti feszültségre.
De tenyerével megpofozta a kormányt és felkiáltott.
- Igen, azt vártam, hogy boldog és elégedett legyél. Magabiztos. De nem eufória állapotban.
De állítások! Levette a cipőjét, és megkönnyebbülten mozgatta az ujjait.
"Miért?" Összehajtotta a lábát és megdörzsölte a lábát. - Hittél bennem, ezért adtad nekem azt a rakás chipset.
- Ha engedtem volna, hogy az üzlet után távozzon a játékból, Connor soha többé nem játszott volna veled.
- Úgy érted, hogy csak azért játszott velem, hogy örömet szerezzen neked.?
- És nem azért, mert apám lánya vagyok? Eufóriája eltűnt.
- Tényleg azt hiszed, hogy remek vagy, igaz? Laurel felrobbant.
- Igen. Jack a ház felé fordult. "Pontosan mit értesz ez alatt?"?
- Az a Connor veled akar játszani.!
- Ó! Megnyomta a távirányítót, és a garázs ajtaja kinyílt. - Azt hittem, hogy hihetetlenül vonzó és gyönyörű személyiségemre gondoltál.
- Talán a mellkasom.?
"Jack!" Összeszorította a fogát. - Egy percig nem lehet komolyan gondolni? Nem akarok a melleidről beszélni.
- És a testem más részeire is.?
- Igen, például a nyakadra. Meg akarom csavarni!
A mosoly eltűnt az arcáról. Leparkolta az autót, de mindketten benne maradtak.
- Most hogy érzi magát? Nyúlt érte, és megérintette a fürtjeit.
- Dühös vagyok. Eltolta a kezét.
- Mert ... Mert olyan boldognak éreztem magam, és mindent elrontottál!
- Túl boldog volt.
Laurel döbbenten nézett rá. Most komolyan beszélt vele.
- Túl boldog vagy? Úgy dolgoztam, mint egy ökör, és nyertem. Azt hiszem, megérdemel egy kis boldogságot.
- tűket érez az ujjaiban?
Jack a lány felé hajolt.
- Más eszközökkel is éreztethetem velük.
A szíve gyorsabban vert. Meg akart csókolni, és a tiszta női hiúság elárasztotta, hagyta, hogy még meg is bosszuljon. Ajka megérintette az ajkát. Gyengéden és tanulékonyan megcsókolta. Laurel átkarolta a nyakát és átölelte. Egy rövid pillanatig viszonozta, de aztán felnyögött és elhúzódott.
- Olyan gyengéd a bőröd! Jack végighúzta az ujját az állán és a nyakán.Laurel megborzongott.
- És nem a tiéd - érintette meg ujjával durva szakállát.
Laurel keze megállt, és közelebb húzta. Veszélyes borzongást érzett, amikor a keze a bársonykabátja alá csúszott, és csupasz hátát simogatta.
- Ez a piros ruha egész éjjel megőrjített. Órákig álltam mögötted és arról álmodoztam, hogy megérintem selymes bőrödet. Megemlékeztem minden vakondról, de csak elképzelni tudtam, hogy érezzem magam, amikor megérintem - suttogta és újra megcsókolta.
Laurelt meglepte az édes, fájdalmas vágy, amely minden egyes simogatásnál fokozódott. Nem akart elmenni. Soha.
- Ujjaiban érezte a tűket? Elmosolyodott, amikor végül elhúzta ajkait az övétől.
- Látod? Ez jobb, mint a győztes érzése.
- Ez más - mondta a nő, és a fejét a mellkasának támasztotta, és elégedetten mosolygott. - Nagyon jó csapat vagyunk.
- Csodálatos volt ma este, és tapasztalatlansága egyáltalán nem nyilvánvaló.
- Biztosan a véremben van - mormolta.
Jack a homlokát ráncolta, de nyugodtan válaszolt.
- És hihetetlenül szerencsés volt.
- Az emberek saját szerencséjüket kovácsolják. Kicsúszott a férfi karjaiból. - De igazán szerencsésnek érzem magam.
- Természetesen megértette, hogy ezeket a chipeket valódi pénzzel vásárolják meg? Jack emlékeztette.
- Ó, igen - énekelte vissza.
- Több órán keresztül játszottál ...
- És az összes zsetonomat megtartottam! - kiáltotta diadalmasan.
Arckifejezésének változása még az autó levegőjét is hűvösebbé tette. Az ezt követő csendet az újévet üdvözlő megvilágítások hallatszottak.
- Csak azért, mert többet adtam neked, miután mindet elvesztette. A hangjában sajnálkozás hallatszott.
"Ez arra gondol, hogy több zsetonnal kellene kezdenem." A következő leosztásnál szerencsém volt!
- De veszíthettél volna.
- Túl jó vagyok ahhoz, hogy elveszítsem. És ha egyszer kiraboljuk Connort, akkor gyakrabban játszhatunk és megélhetünk belőle. Laurel viccelődött, de úgy tűnt, Jack komolyan veszi a szavait.
- Amit tettem?! Halkan suttogta. Kinyitotta a kocsi ajtaját, majdnem letépte a zsanérokról, körbejárta a jaguárt, és elhajította. - Kifelé!
Jack megragadta a karját, és erőszakkal kihúzta, majd becsapta az ajtót és durván a ház felé tolta.
- És eszedbe sem jut profi szerencsejátékossá válni!
Egyáltalán nem gondolt ilyesmire, de nem engedte, hogy parancsoljon neki! Egyik pillanatban szenvedélyesen megcsókolta, és gyengéd szavakat suttogott neki, a másikban pedig azt képzelte, hogy joga van megadni az élet hangnemét! Nem, még nem, és talán soha nem kapná meg ezt a jogot!