Gumball a sündisznók ellen

HUMBALL A SÉNEK BÉKE ELLEN: LEHETSÉGES A KÜLDETÉS?

Elárasztjuk gyermekeinket szemrehányásokkal, miszerint nem tanulnak, semmi sem érdekli őket. Oktatási rendszerünk megköveteli tőlük, hogy napi sok órában keményen dolgozzanak az életkorukért, megjegyezzenek, tanuljanak, másoljanak, másoljanak. Az eredmények azonban egyáltalán nem kielégítőek, és kevesen képesek túlélni ezt a sajtót. Mi a baj? Hol van az a szabálysértés, amelyet még mindig nem találunk meg? Hány felnőttünk ismeri és érti, mi izgatja gyermekeinket?

Társadalmunk minden átmenete és válsága ellenére nem éreztük, amikor az a kulturális környezet, amelyben mi, a jelenlegi felnőttek, felnőttünk, elolvadt és örökre eltűnt. Hisszük, hogy miután együtt éltünk vele, valahogy természetesen továbbörökítette gyermekeinket. De micsoda meglepetés! A régi kulturális környezet megszűnt, elfelejtettünk minőségi környezetet létrehozni gyermekeink számára, és észrevétlenül egy idegen kúszott bele ebbe a résbe. Ez annyira sima és észrevehetetlen lett, hogy mi magunk, anélkül, hogy észrevennénk, most valami normálisnak fogadjuk el.

Hogyan adhatjuk át az értékeket gyermekeinknek, miután magunk elhanyagoltuk őket, nem ültettük bele, nem gondoztuk őket! Mivel az értékrend az ember legkorábbi éveiből épül fel.

Megpróbáljuk gyermekeinket kedvenc karaktereinkkel, könyveinkkel, filmjeinkkel, zenéinkkel nevelni, mert úgy gondoljuk, hogy jó tulajdonságokat építettek hazánkban, de mennyire állnak közel a modern gyerekekhez? Azzal vádoljuk őket, hogy a tévé előtt ülnek és "buta" filmeket néznek, "buta" képregényeket olvasnak, hogy nem érdeklik a színházat, hogy az általuk hallgatott dalok "őrültek", hogy az általuk nézett filmek tele vannak agresszió. Ezek a szemrehányások nem csak leplezései annak a ténynek, hogy mi társadalomként nem tettünk elegendő erőfeszítést a korunknak megfelelő kulturális környezet megteremtése érdekében, hogy megengedtük Gumballnak, hogy megnyerje a sündisznókkal vívott háborút?

---