Glükóz intolerancia
A glükóz a test szöveteinek fő energiaforrása, és rendkívül fontos mutatója a test szénhidrát-anyagcseréjének állapotáról. A vércukorszint más néven vércukorszint.
A glükózszintnek mindig egészséges határokon belül kell lennie, mert csak így működhetnek normálisan az emberi test szövetei és szervei.
Az izomsejtekre, a májra és a zsírszövetre jellemző, hogy nemcsak a glükózt, hanem más energiaforrásokat is felhasználhatnak, míg a test más részei, például a vörösvértestek és a központi idegrendszer csak a glükózt használhatják.
Az agysejtek nem képesek szintetizálni a glükózt vagy tárolni semmilyen tartalék formában. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan ellátniuk kell a vérükkel.
Ez az igény megköveteli, hogy szintje állandó legyen - se ne növekedjen, se ne csökkenjen meredeken. A vércukorszint fenntartását nemcsak a központi idegrendszer, hanem számos hormon is végzi. E hormonok között a fő helyet az inzulin foglalja el, amelyet a hasnyálmirigy választ ki.
Természeténél fogva glükóz intolerancia egy pre-diabéteszes állapot, amely inzulinrezisztenciával társul.
Úgy tartják glükóz intolerancia olyan betegség, amely megelőzheti a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását évekkel azelőtt, hogy bekövetkezne. Úgy gondolják, hogy a glükóz intolerancia az idő előtti halálozás komoly kockázati tényezője is. Az állapot más néven csökkent glükóz tolerancia.
A glükóz intolerancia tünetei
A fő tünet, amely bekövetkezik glükóz intolerancia, a vércukorszint emelkedésében fejeződik ki (7 és 11 mmol/l között). A cukorbetegség kialakulását megelőző tünetek közé tartozik a lábak égése, a megnövekedett vizeletmennyiség, az éjszakai vizelés, a hiperglikémia stb.
Lehetséges a tünetei glükóz intolerancia megfigyelhető olyan betegségeknél, mint az 1-es típusú cukorbetegség, a 2-es típusú cukorbetegség, a policisztás petefészek-szindróma, a hasnyálmirigyrák, a hemochromatosis, a terhességi cukorbetegség.