Francis Brett Hart - öt gyermek anyja - Saját könyvtár
Kiadás:
Francis Brett Hart
Válogatás és fordítás Sider Florin angolból, 1983
Alekszandr Alekszov, művész, 1983
Atyafa Kiadó, Szófia
s/o Jusautor, Szófia
HARTE A NYUGATRÓL. Bret Harte 17 története.
Dell Publishing Co., Inc., N. Y., 1966.
BRET HARTE. Atherly Péter ősei
i és más történetek. B. Tauchnitz. Lipcse, 1897.
BRET HARTE. Történetek a fényben és az árnyékban.
Houghton Mifflin Company, Boston és New York, 1898.
Rövid történetek tegnap.
George G. Harrap & Co. kft London, 1930.
TIZenkilencszázadik amerikai rövid történetek.
Progress Kiadó, Moszkva, 1978.
Más webhelyeken:
Öt gyermek édesanyja - és példamutató anyja -, bár csak kilencéves volt. E gyermekek közül kettő iker volt, és ő általában "Amplach úr gyermekeinek" nevezte őket, és egy szomszédos falu rendkívül tekintélyes urára hivatkozott, aki - okom van azt hinni - soha nem látta sem őt, sem őket. Az ikrek, természetesen, hasonlóak voltak, mert korábbi létükben két csaposak voltak, és még mindig hosszú ruhákban kissé homályos és fejletlen tekintet volt alacsony vállukról, de a fejükben és ott is szilárdak és gömb alakúak voltak nem volt hiány olyan emberekből, akik azt állították, hogy ebben összetéveszthetetlen hasonlóságot észlelnek állítólagos apjukkal. A többi gyermek különböző korú, nemű és állapotú babák voltak, de az ikrek kétségtelenül a saját gyermekei lehettek. Anyai hozzáállása azonban annyira csodálatos és pártatlan volt, hogy soha nem tett különbséget közöttük. "Amplach úr gyermekei" inkább leírás, mint megkülönböztetés volt.
Ő maga volt árva gyermeke Robert Faux-nak, aki egy szorgalmas, de nagylelkű kocsivezető a Nagy Fordulás és a Renault közötti gyorsvasúton. Napi feladatai, amikor nem volt vele az autóban, néha oda vezetett, hogy utódai szétszóródtak az úton és az útmenti állomásokon a két pont között. De a család általában durva, de jó kezekből állt össze, már megszokta, hogy gyermekeivel foglalkozik. Nagyon jól emlékszem, Jim Carter nehezen lépett be egy kocsmába, miután öt mérföldet zúdított Amplach egyik gyermekével a hóviharba.
- Valamit tenni kell - morogta -, hogy Mieri kicsit óvatosabb legyen ezekkel az Amplach-gyerekekkel. Az egyik havat egy mérföldnyire megemeltem a Nagy Forduláson túl.
"Nézz rá!" Egy alkalmi utas döbbenten nézett fel. - Nem tudtam, hogy Mr. Amplach nős. Jim konspiratív módon kacsintott ránk a pohara fölött.
- Én sem - felelte komoran -, de honnan tudhatja, mit csinálnak ezek a megtisztelő fecsegők, akik csak zsoltárokat tudnak énekelni?.
Miután foglalkozott Amplach hírnevével, majd amikor egyedül volt Máriával vagy "Mierivel", ahogy ő fogalmazott, ez az alultáplált anya megmozgatta a fiatal Amplach hóviharban szenvedésének történetével és alig hallott kiáltásaival: "Mieri ! " Miere! ”Olyannyira, hogy igazi könnyek szöktek Mary szemébe.
- Ez egy fülbevaló a füledben - fejezte be, és ügyesen kihúzta a zsebéből a csülöket -, mert a gyerek felébresztéséhez körülbelül egy üveg legerősebb whiskyre van szükségem.
Mary nem csak hitt neki határozottan, hanem hetekig elakasztotta az autóban Julian Amplachot - azt a szerencsétlen ikert -, mert azt hitte, hogy ennek a hősies bánásmódnak köszönhetően út nélküli szokásokra tett szert.
- Nincs más fejed otthon - kérdezte kedvesen - maradványok.?
Mary szomorúan megrázta a fejét: még termékeny anyasága sem jutott el a gyermekalkatrész-készítésig.
Mi van egy fejjel? Együttérzően ragaszkodott hozzá.
Mary szerető szeme könnyekkel telt meg. - Nem használhatja fejjel lefelé? Elgondolkodva folytatta. "Csodálatos lábakat készíthetnénk ezekből a vasakból" - tette hozzá, és művészi ihletettséggel megérintette a két fogat. - Tessék, nézd - nyúlt, hogy fejjel lefelé fordítsa a babát, de szerénységét megelőzte a női riasztás halk felkiáltása és minden tekintélyes nőhöz illő gyors kézmozdulat. - Értem - mondta komolyan. - Nos, gyere vissza holnap reggel, és kitalálunk valamit, amivel fel lehetne állítani.
Jack estig elgondolkodott, türelmetlenebb volt, mint máskor, néhány makacs öszvérrel, akit feldobott, sőt egy órával korábban bezárta a kovácsműhelyt, hogy a nagy kanyarba menjen egy versenyzőhöz. De másnap reggel, amikor a bizakodó és aggódó anya megjelent a kandalló előtt, örömkiáltás menekült el tőle. Jack mesterien rögzített egy üreges vasgömböt egy oszlopból néhány régi fogkorlátra mindkét fogán, és tűzállóvá festette. Igaz, az arcszín túl piros volt, a teteje nehéz, és végül a többi baba nagyon szenvedett az elkerülhetetlen érintkezés miatt ezekkel a könyörtelen és könyörtelen fejekkel és vállakkal, de ez nem csökkentette Mary örömét megújult első gyermeke iránt. Még az arcvonások teljes hiánya sem volt hiba a családban, ahol a vonások annyira finomak voltak; és az evolúció legvidámabb híve láthatta, hogy az Amplach-csapok voltak a legális következő lépés a.