Douglas Adams - Viszlát és köszönet a halakért (10) - Saját könyvtár
Kiadás:
Douglas Adams. Viszlát és köszönet a halakért
Petrum Co., Szófia, 1993
Szerkesztő: Ana Hadjieva
Más webhelyeken:
Tartalom
- Prológus
- 1. fejezet
- 2. fejezet
- 3. fejezet
- 4. fejezet
- 5. fejezet
- 6. fejezet
- 7. fejezet
- 8. fejezet
- 9. fejezet
- 10. fejezet
- 11. fejezet
- 12. fejezet
- 13. fejezet
- 14. fejezet
- 15. fejezet
- 16. fejezet
- 17. fejezet
- 18. fejezet
- 19. fejezet
- 20. fejezet
- 21. fejezet
- 22. fejezet
- 23. fejezet
- 24. fejezet
- 25. fejezet
- 26. fejezet
- 27. fejezet
- 28. fejezet
- 29. fejezet
- 30. fejezet
- 31. fejezet
- 32. fejezet
- 33. fejezet
- 34. fejezet
- 35. fejezet
- 36. fejezet
- 37. fejezet
- 39. fejezet
- 40. fejezet
- Epilógus
9. fejezet
Beleegyezett, hogy van még egy bögréje, és ivott belőle.
- Természetesen volt egy személyes alkimistám is.
Hülye lett és tudta. Az Exuberance, a Hall és a Woodhouse Bitter olyan keverék, amelyre vigyázni kell, de első hatásuk az, hogy eltávolítja az óvatosságot bármivel kapcsolatban, és abban a pillanatban, amikor Arthurnak le kell állnia, és már nem kell magyarázkodnia, valójában az a pillanat lett, amikor kitalálni kezdte.
- Ó igen! Boldog üveges mosollyal ragaszkodott hozzá. - Ezért fogytam le ennyire.
"Mit?" - kérdezte a közönség.
- Ó, igen - ismételte. "A kaliforniai emberek újra felfedezték az alkímiát." ó igen.
Ismét elmosolyodott.
- De - mondta -, most sokkal hasznosabb formában, mint… - kissé elgondolkodva megállt, hogy a nyelvtan újra össze lehessen állítani a fejében - ahogy a régiek tették. Vagy legalábbis - tette hozzá - nem sikerült gyakorolniuk. Semmit sem értek el, tudjátok, Nostradamus és hasonlók. Nem tudták kezelni.
- Nostradamus? Mondta az egyik közönség.
"Nem hiszem, hogy alkimista volt" - tette hozzá egy másik.
- Azt hittem, jósnő - mondta egy harmadik.
"Jósnő lett" - mondta Arthur a hallgatóságnak, akinek az alkotóelemei elkezdtek kissé pattogni és elmosódni, mert nagyon silány alkimista volt. Ezt tudnia kell.
Még egyszer kortyolt a söréből. Nyolc éve nem kóstolt ilyesmit. Most megkóstolta és megkóstolta.
- És mi köze van az alkímiának a közönség egy részéhez?
- Örülök, hogy felteszed nekem ezt a kérdést. Nagyon boldog. És most elmondom neked, hogy mi a kapcsolat… - megállt - e két dolog között. Akiket említettél. majd szólok.