Depresszió a pszichoszomatikus orvoslásban
Dr. Antoaneta Angelova, pszichiáter
A depresszió általános az általános orvosi gyakorlatban. A depressziós rendellenességek diagnosztizálása és kezelése az előírások szerint jelentős probléma. Egy új amerikai tanulmány kimutatta, hogy a szomatikus betegségek általános gyakorlatában csak 32,6% kapja meg a helyes diagnózist, és a diagnosztizáltaknak csak 32,7% -át kezelik a jó klinikai gyakorlat szabványainak megfelelően. A fenntartó kezelést csak 16,3% -ban végzik (Ani és mtsai., 2009).
A pszichoszomatikus betegség fogalma a F. Sándor (1949, 1962). Ez tükrözi az egyrészről a mentális trauma, a depresszió és a szorongás, másrészt a testi betegségek közötti kapcsolatokat. Bár az elején meghatározta az ún "A csodálatos hét" betegség, ma a pszichoszomatika sokkal tágabb keretet tart a koncepciónak. A fizikai rendellenességekkel járó depresszió a pszichoszomatikus koncepció egyik fő területe. Ez néha eldönti a fizikai betegség kimenetelét.
A depressziós rendellenességek lengyelországi tanulmánya a fizikai betegségek magas előfordulási gyakoriságát mutatja (Asztal. 1).
A depressziós tünetek gyakorisága szomatikus betegségekben
Szomatikus betegség
A depresszió gyakorisága
Krónikus fájdalom szindrómák
Parkinson kór
Pajzsmirigy betegség
A depresszió különösen magas gyakorisága a társadalomban és az orvosi gyakorlatban az egyik probléma, amely meghatározza annak társadalmi súlyosságát. Az USA-ra vonatkozó adatok elemzése nemcsak a mentális rendellenesség magas gyakoriságát mutatja, hanem egyes szomatikus betegségek kezelésének alacsony gyakoriságát is. Asztal. 2 (Melek és Norris, 2008) .
A depressziós tünetek gyakorisága szomatikus betegségekben
Szomatikus betegség
A depresszió gyakorisága
Krónikus fájdalom szindrómák
Parkinson kór
Pajzsmirigy betegség
Ezek az adatok megmutatják, mennyire összetett a probléma a fizikai betegséggel járó depressziós rendellenességek diagnosztizálásával és kezelésével. Másrészt bebizonyosodott, hogy a szomatikus betegségek depressziójának kezelése nemcsak néhányuk prognózisát javítja, hanem jelentősen javítja a betegek életminőségét is ( Lamberg, 1996 ).
A depresszió tünetei
A depresszió intenzív szubjektív szenvedéssel jár. A tipikus depressziós tünetek közé tartoznak a mentális és szomatikus megnyilvánulások. A legfontosabbak:
• Depressziós hangulat (disztímia, b.r.).
• Érdeklődés vagy öröm elvesztése (anhedonia, b.r.).
• "Ideg" elvesztése, energiaveszteség, aszténia.
• Könnyű fáradtság kis erőfeszítés után.
• Csökkent aktivitás.
A depresszió enyhébb formáit a csökkent vitalitás és a fokozott fáradtság jellemzi. Tisztán depressziós hangulat helyett a betegek szoronghatnak, diszforikusak (dühösek) vagy ingerlékenyek lehetnek.
Egyéb depressziós tünetek: pesszimizmus a jövővel kapcsolatban, kilátástalanság, visszatérő gondolatok a halálról, gondolatok vagy cselekedetek önkárosításról vagy öngyilkosságról, alacsony önértékelés, alacsony önbizalom, haszontalanság érzése, túlzott bűntudat. Az önmagához, a világhoz és a jövőhöz való negatív hozzáállást Beck-triádként fogják fel.
A depresszióban szenvedő betegek többségének szorongásos tünetei is vannak. A szorongás és a depressziós tünetek együttese inkább szabály, mint kivétel. Különösen fontos a kezelésben. Ezekben az esetekben kifejezettebb a krónikus hajlam és nagyobb az öngyilkosság kockázata.
A depresszió diagnosztizálásával kapcsolatos nehézségek nemcsak a háziorvosoknál, hanem a szakképzett pszichiátereknél is megtalálhatók. A depresszió diagnosztizálásának különféle okai vannak. Hangsúlyozni kell, hogy a depresszióban szenvedő betegek fele nem osztja meg a mentális tüneteket a háziorvosok előtt. Ez akadályt jelenthet a diagnosztikai folyamatban. A háziorvosi rendelőben a depresszió diagnosztizálása nehéz, mivel a depressziós tünetek nem uralják a klinikai képet, gyakran kialakulásuk alattomos, a szomatikus és szorongásos tünetek túlsúlyban vannak a fizikai betegségekkel járó társbetegség miatt. A 60-as évek eleje óta a depressziós tünetek átalakultak, a progresszív szomatizáció irányába mutató trend túlsúlyban volt.
Depresszió a reumatológiában
Depresszió és krónikus fájdalom
Bair és mtsai. (2004) megállapította, hogy a fájdalom előre jelzi a negatív depressziót. A fájdalomkezelés javítja a depresszió prognózisát. A legtöbb antidepresszánsnak saját fájdalomcsillapító hatása van. Bár tisztázatlan mechanizmusokkal rendelkeznek, az antinocicepció (fájdalomcsillapítás) nemcsak a kezelés első vonalaként, hanem a nem szteroid gyógyszerekkel vagy opiátokkal történő alapvető fájdalomkezelés komédiájaként is hasznos.
Depresszió az endokrinológiában
A depressziós rendellenességek az endokrin betegségek gyakori társai. Ezek cukorbetegség, hypothyreosis, hypoparathyreosis, Cushing-kór, Addison-kór, valamint kortikoszteroidokkal történő kezelés során fordulnak elő. Itt két olyan betegséget fogunk megvizsgálni, amelyeknél magas a depressziós rendellenességek előfordulása.
Diabetes mellitus (DM)
A cukorbetegség depressziója visszatérő depressziós rendellenesség tüneteivel fordul elő (Lustman és mtsai, 1992). A cukorbetegség a depressziós epizódok növekedéséhez vezet (Lustman et al., 1997). A depresszió növeli a cukorbetegség retinopathia kialakulásának kockázatát (Cohen és mtsai, 1997). Nőknél a cukorbetegség és a depresszió kombinációja a szív- és érrendszeri betegségek nagyon magas kockázatával jár (Clouse és mtsai, 2003). Ezenkívül a cukorbetegség depressziója az öngyilkosság nagyobb kockázatával jár együtt (Goldston et al., 1997). Antidepresszáns kezelés nortriptilinnel vagy fluoxetinnel javítja a cukorbetegek vércukorszint-szabályozását (Lustman et al., 1997; Lustman et al., 2000).
Pajzsmirigy alulműködés (myxedema)
A pajzsmirigy alulműködésnek és a depressziónak nagyon hasonló tünetei vannak. A depresszióban a pajzsmirigyhormon-hiány szűrése ajánlott. Ezenkívül a pajzsmirigyhormonok alacsony szintje csökkenti az antidepresszánsok hatékonyságát (Rack és Makela, 2000). A myxedema a monoaminerg posztszinaptikus receptorok deszenzitizációjához vezet, ami a depresszió kockázatával jár együtt.
Depresszió a kardiológiában
Artériás hipertónia (AH)
A depresszió negatív hatásait a magas vérnyomás lefolyására számos tanulmány azonosította az elmúlt évtizedekben (Scalco et al., 2005). Másrészt a szorongás és a depresszió bizonyított előrejelzője a hipertónia kialakulásának (Jonas és mtsai, 1997). Ennek legfőbb előfeltételei az autonóm idegrendszer rendellenességei és a legnagyobb mértékben a szimpatikus idegrendszer prevalenciája. A depressziós rendellenesség magasabb szisztolés és diasztolés vérnyomásszinttel jár (Shinagawa et al., 2002). A vérlemezkék reaktivitása depressziós hipertóniában sokkal hangsúlyosabb, mint depresszió nélküli betegeknél (Delisi et al., 1999). A családi hipertónia a depresszió magasabb kockázatával jár (Grewen et al., 2004).