Colin Higgins - Harold és Maud (8) - Saját könyvtár

Más webhelyeken:

Tartalom

- Komolyan mondja - mondta Harley doktornak, miközben a kanapén feküdt, és a plafont bámulta. - Valójában komolyan gondolja.

- Beszélek vele - mondta az orvos. - Valószínűleg képes leszek valamire.

- Ó, remélem. Őszintén remélem. Elküldöm hozzád, a nagybátyjához és Finegan atyához. Valakinek értelmet kell adnia.

Victor bácsi határozottan megpróbálta.

- Harold - mondta unokaöccsének, előtte ülve az irodájában -, édesanyád mesélt nekem a házasság ötletéről, és bár először nem vagyok a házasság ellen, nem hiszem, hogy tökéletesen Normál." Helen azt mondja, hogy a menyasszonyod nyolcvanéves. Még a fegyelmezetlen elme számára sem ez a normális kapcsolat. Valójában az ördög vette el, nagyon rendellenesek, természetellenesek és gonoszak. Nem szeretnék emlékeztetni a tegnapi kellemetlen eseményre. Szerintem a legjobb elfelejteni, hogy mi történt. Figyelembe véve azonban bizonyos hajlandóságait, úgy gondolom, hogy a legésszerűbb, ha nem hagyja el a házat, és nem folytat olyan tevékenységet, amely érdekelné a sajtót. Ez a házasság felhívná magára a figyelmet, és azt hiszem, Harold, nem feleségre van szükséged, hanem ápolóra.

A Harley doktorral folytatott találkozó sokkal hűvösebb volt.

- Kétségtelen, Harold - mondta az orvos, és hátradőlt a székén -, ez a közelgő házasság új fejezetet ad egy amúgy is elbűvölő eseményhez. De nézzük meg közelebbről, és biztos vagyok benne, hogy rá fog jönni az alapvető freudi magyarázatra az idősebb nő iránti romantikus kötődéséhez. Az "Oidipus-komplex" néven ismert, nagyon gyakori szindróma, különösen társadalmunkban, amelyben a férfi gyermek tudat alatt akar aludni az anyjával. Természetesen az zavar engem, Harold, hogy a nagymamáddal akarsz aludni.

A Finegan atyával folytatott foglalkozásnak soha nem sikerült elkülönülnie a földitől. Úgy tűnt, hogy a kispapot elborította a probléma szörnyűsége.

- Harold - mondta türelmesen. - Az egyháznak nincs semmi ellen az idősek és a fiatalok egyesülése ellen. Minden kor szép a maga módján. De a házasság a házassági kötelezettségeket is érinti. És az utódok létrehozása. Hanyag lennék a kötelességemmel, ha ezt nem említeném az ilyen gondolatból ...

-… nemi aktus - az a tény, hogy fiatal, egészséges…

-… test ... - és megsimogatta a homlokát. -… egyesül az érett nő elszáradt húsával, megereszkedett mellével és combjával…

Kétségbeesetten dörzsölte a száját a kezével.

- ... őszintén szólva felkelek.

- De - mondta Harold mindhármuknak, amikor befejezték nyilatkozataikat -, nem azt kérdezted tőlem, hogy szeretem-e.

Erre sem Ball Ball tábornok, sem Harley doktor, sem Finegan atya nem tudott válaszolni.

"Szerelem!" - kiáltotta Mrs. Chason, és felemelte a kezét. - Mit ért "szeretet" alatt? Tényleg, Harold, hogyan beszélhetsz a szerelemről, ha semmit sem tudsz róla?

- Tudom, hogy érzem magam.

- És szerinted ez szerelem? Ez nem szerelem. Ez valamiféle geriátriai rögzítés! Hogyan teheti ezt velem? Nem tudom kitalálni. Egyszerűen nem tudom kitalálni.

Mrs. Chason a bárba ment és töltött magának egy italt. Harold még annyi év alatt sem látta ennyire zavartnak. Eszébe jutott, hogy ez a sors igazi iróniája, mert ez már nem számít.

- Harold - mondta a nő, és leült mellé. - Hallgat. Miért akarja tönkretenni az életét?

- Csak arra fogom kérni, hogy vegyen feleségül.

- De mit tudsz róla? Honnan származik? Hol találkoztatok?

- Temetésen.

"Ó, ez nagyszerű." Mrs. Chason kortyolt egyet. - Nem csak nyolcvanéves menyemet kapom. És temetkezési szerető is! Harold. Kérem, legyen ésszerű. Gondolj arra, amit csinálsz. Amit az emberek mondani fognak?

- Nem érdekel, mit mondanak az emberek.

Mrs. Chason felállt.

- Nem érdekelte! "Egy idős nő egy temetési kápolnában vesz feleségül tizenéves gyújtóst!" És a bárhoz lépett.

Haroldnak elege lett. Felkelt, hogy távozzon.

- Csak azt akarom tőled, hogy feleségül vegyek egy jó lányt, szép esküvőt tartsak - mit csinálsz?

- Elmegyek - mondta Harold.

Megfordult az ajtóban.

- Feleségül veszem azt a nőt, akit szeretek.

Mrs. Chason megállt.

- Harold - mondta a lány nagyon halkan. - Ez őrület.

Harold elmosolyodott.

- Lehet - mondta, és becsukta az ajtót.

Aznap este Harold kinyitotta Maud házának ajtaját, és bekötötte a szemét.

- Fogja meg a kezem - mondta, és a szoba közepére vezette.

- Ó, imádom a meglepetéseket - ismerte be boldogan. - Olyan érzést keltenek bennem - sifon [1] !

- Rendben - mondta Harold. - Maradj ott. Levette a kötését!

Maud pislogott és körülnézett.

- Ó, Harold - mondta, és vidáman tapsolta a kezét. - Pompásak.!

Száz napraforgó töltötte meg a szobát - az asztalokon, a székeken, a kandallón voltak -, a kandalló felett pedig egy plakát volt, amelyen a "Boldog születésnapot, Maud" felirat olvasható.

Maude döbbenten és örömmel járkált a szobában. Ő nevetett.

- Csak pompásak. Honnan szereztél ennyi napraforgót? Ezt biztosan napokig tervezte.

- Igen - mondta Harold, és bekapcsolta a Victrolt. Strauss egyik valsza ömlött át a szobán.

- Meghívhatlak erre a táncra, édes hölgyem? - mondta Harold gáláns meghajlással.

Maude meghajolt.

- Teljes szívemből elfogadom, kedves uram - mondta.

A karjába vette, és vidáman kanyarogtak a lemez végéig.

- Most - mondta Harold, mozgatva a japán képernyőt. - Vacsora kettőnek.

- Istenem, Istenem - kiáltotta Maude csodálkozva. "Ezüst!" Az isten szerelmére, hol találtad őket? Mi ez?

Harold felkapta a százszorszépet tartalmazó kis ezüst vázát, és odaadta neki.

- Tőlem hozzád - mondta. "Egyéni." Emlékezik.

Maud megfogta a százszorszépet, és finoman a kezében tartotta.

- Köszönöm - mondta. "Emlékszem.".

- Most - mondta Harold, és drámai mozdulattal levette a jégkosár fedelét.

"Pezsgő!" - kiáltotta Maud lelkesen. - Ó, mindenre gondoltál.

Harold elvette az üveget, és elkezdte levenni a kupakot.

- Ne aggódj - mondta, és utánozta a lány akcentusát. - Ez természetes.

- Ó, várj - mondta a lány, és a hálószobába sietett. - Nekem is van meglepetésem. Egy ládával tért vissza. - A születésnap nagyon kedves dolog, mi? - azt mondta. - Számomra mindig egy új kezdetet, egy újabb, kalandokkal teli évet jelentettek.

- Vigyázz - kiáltotta Harold. A parafa kiugrott az üvegből, a pezsgő pedig felszisszent és habzott. Gyorsan beleöntötte a poharába, és megtöltötte a sajátját.

- Ezt vacsora után kinyithatja - mondta Maude, és a kandallóra tette az ajándékát.

- A koncert után - mondta Harold, és átnyújtott neki egy pohár pezsgőt.

- Rendben - mondta a nő. - A pirítós a tied.

Harold felemelte a poharát.

- Nekünk - mondta.

Kortyoltak a pezsgőjükből és mosolyogtak.

- Végül - mondta Harold - van még egy meglepetésem. Kivett a zsebéből egy kis gyűrűs dobozt, piros szalaggal megkötözve. - Megnyithatja a szólóm után - mondta, és a kandallóra tette Maude ajándéka mellett.

- Remélem - tette hozzá gyengéden ránézve -, hogy nagyon boldoggá fogja tenni.

- Ó, boldog vagyok - mondta Maude. - extázisban vagyok. Nem tudnék elképzelni ennél bájosabb búcsút.