Az erkölcs metafizikája ♠ Immanuel KANT
"Mivel a szülők és a gyermekek egyének, ebből következően a gyermekeket soha nem lehet szüleik tulajdonának tekinteni."
Az "Erkölcs metafizikája" első kiadása 1797-ben jelent meg, két fő részre osztva - "A törvény tanára" és "Az erény tanára". A bolgár kiadás fordítója, Bozhidar Gumnerov osztja, hogy Kant e filozófiai munkája a jogot tiszta emberi gyakorlati oknak tekinti. "Nem mondja ki, mi a törvény az adott országban és egy adott időben; inkább a jogi norma felépítésének következetességét tárja fel, de nem történelmileg, hanem logikailag, azáltal, hogy anyagot kínál fel ellenértékként a jogi előírás elkészítése során. "
(Immanuel Kant, 1768, Johann Gottlieb Becker (1720-1782), Schiller-Nationalmuseum, Marbach am Neckar, Németország)
♠ Családi partnerségi jog. Szülői jog 28.2
Az ember adóssága önmagához, vagyis a saját személyében élő emberi fajhoz vezet a jog (személyes személyzet) mindkét nemből származó személyek házasságon keresztül kölcsönösen megszerezzék tulajdonukat. Ugyanígy a közösség születésétől kezdve keletkezik a tartozás az említett személyek, azaz a gyermekek termékének tárolásáért és gondozásáért. Ez utóbbiaknak - mint személyeknek - tehát eredeti és születési (és nem öröklési) joguk van arra, hogy szüleik addig vigyázzanak rájuk, amíg nem tudnak magukról gondoskodni. Ezt a jogot törvény írja elő (lege), és azonnali, azaz nincs szükség külön jogi aktusra.
A született gyermek egy személy és a szabadsággal felruházott lény puszta fizikai cselekedetével nem tudjuk elképzelni a teremtést. Ezért, tekintettel a gyakorlatra, az ötlet helyes, és szükséges is, ha a gyermek létrehozásának aktusát olyannak tekintjük, amellyel egy személyt önkényesen helyezünk el, és beleegyezése nélkül eljuttatjuk a világba. E cselekedet miatt a szülőket kötődés terheli - amennyire tudnak - hogy ez a személy elégedett legyen az állapotával. Így a szülők nem kezelhetik gyermeküket saját cikkként (mert egy tehetséges lény nem lehet ilyesmi). Nem pusztíthatják el, mint saját dolgukat, és nem hagyhatják a sors szeszélyére. Mivel születésükkel nemcsak lényt hoztak ebbe a világba, hanem a világ polgárát is, akit olyan állapotba hoztak, amelyhez - a jogi elképzelések szerint sem - nem lehet közömbös.