Aszkorbinsav (C-vitamin)
A C-vitamin vagy aszkorbinsav, más néven L-aszkorbinsav, egy vízben oldódó vitamin, amely nélkülözhetetlen az élet számára. 1937-ben Az orvosi Nobel-díjat St. George Albert kapja a C-vitamin biológiai szerepével kapcsolatos kutatásaiért: számos funkciót támogat a szervezetben, beleértve az immunrendszert is. Nagy jelentősége ellenére a szervezet nem termel C-vitamint, és vízben oldódik. Ennek eredményeként a C-vitamin nem tárolódik a szervezetben, és folyamatosan friss élelmiszerek fogyasztásával vagy kiegészítőkkel kell előállítani. Minden gyümölcs és zöldség tartalmaz C-vitamint. Ennek a vitaminnak gazdag forrásai a citrusfélék, a paprika, az eper, a málna, a szeder, a paradicsom, a brokkoli, a leveles zöldségek, a burgonya és a dinnye.
A C-vitamin valószínűleg a legismertebb tápanyag vagy biokémiai anyag. Szedése után azonnal felszívódik a belekben, és folytatja útját a test folyékony környezetében, elősegítve a kollagén fehérje felépülését, és útközben antioxidáns szerepet játszik. Az aszkorbinsavat, valamint a nátrium-, kálium- és kalcium-sókat általában antioxidáns kiegészítőként használják. A kereskedelmi forgalomban lévő C-vitamin gyakran aszkorbinsav, nátrium-aszkorbát és/vagy más aszkorbátok kombinációja.
A C-vitamin segít a sérült szövetek pótlásában, jó állapotban tartja a kollagént, és növeli a fogak és a csontok erejét. A flavonoidokkal, a polifenolokkal és a vízben oldhatatlan összetevőkkel (például az E-vitaminnal) együtt az L-aszkorbinsav segít más antioxidánsoknak abban, hogy hatékonyabbak és sikeresebbek legyenek munkájukban.
Az aszkorbinsav (C-vitamin) egészségügyi előnyei
A C-vitaminnak több funkciója van, mind koenzimként, mind kofaktorként. A C-vitamin felelős a szövetek felépítéséért és fenntartásáért, valamint az immunrendszer erősítéséért. A testnek szüksége van rá a karnitin szintetizálásához, amely létfontosságú a mitokondriumok energiaszállításához, valamint az idegrendszer és a mellékvesék dopamintermeléséhez. Az aszkorbinsav szükséges a kollagén szintéziséhez, és strukturális szerepet játszik a csontokban, a porcokban és a fogakban. Szintén létfontosságú a fenilalanin és tirozin oxidációja, valamint a folacin tetrahidrofolsavvá történő átalakítása szempontjából.