A tavasz dokkolóval érkezik - egészséges - étel
E hasznos növény története az ókorra vezethető vissza, amikor a római hadsereg üdvösséget jelentett a katonai hadjáratok során az égő szomjúság ellen.
Maga Virgil kijelentette, hogy a dokk kötelező a hétköznapi és tisztességes paraszt kertje számára, Horace pedig gyakran használta hashajtóként.
Az aztékok a dokkot "atlinan" -nak nevezték, vagyis "az anyja a víz", ami összefüggésben van a patakok körüli növekedésével. Hívták "axixpatlic ztic" -nek is, ami "sárga vizelethajtót" jelent, ami vizelethajtóként való használatára utal.
A középkor folyamán a növény népszerűsége nőtt, és egyre inkább bekerült az ételek elkészítésébe. Az évek során nyugat-európai leveseket kezdtek készíteni dokkolóval, valamint kiváló mártásokat, amelyeket jól főtt húsokkal és halkülönlegességek.
A dokk típusai
A dokkok száma 150 és 200 között van, de hazánkban csak 20 ismert. A leggyakoribb fajok a közönséges, lombhullató, Maikop és Lyon.
A dokk összetétele és hasznos anyagai
A dokkoló a tavaszi szezonban az egyik értékes étel, amelyet nem szabad megfosztanunk magunktól, és rendszeresen szerepeljen az étlapunkon. Kétségtelenül az egyik legegészségesebb zöldség - csalán és spenót mellett, a vitaminok, ásványi anyagok, fehérjék és szénhidrátok sokfélesége miatt. Ezenkívül a dokk minden zsírtól mentes, ami kiválóan alkalmas étrendi táplálkozásra.
Kémiai összetételével a dokk rendszeresen szerepel a vegetáriánusok étlapján, mert sikeresen helyettesíti a húst. A dokk kémiai összetételében megtalálhatjuk az A, B1, B2, B3, B6, B9, C, E és K vitamint. Nagy mennyiségű fehérje, szénhidrát, flavonoid, cellulóz, tannin, illóolaj, antrakinon vegyületek és sok ásványi só található. Vas, kálium, kalcium, nátrium és foszfor.