A passzív rehabilitáció csökkenti a traumát követő fájdalmat
A rehabilitáció az orvostudomány egyik legfontosabb folyamata. A test helyreállítását és fokozatos mozgását képviseli különféle sérülések után.
Célja a krónikus fájdalom csökkentése és a mobilitás növelése a test egy olyan területén, amely valamilyen oknál fogva csökkent. Az eljárások változatosak, és összekapcsolódnak az izmok mozgatásával és a test természetes gyógyulási folyamatainak stimulálásával. A rehabilitációt csak szakember végzi és elég gyakran - orvosi berendezések segítségével. Ki kell jelölni és meg kell magyarázni azokat a gyakorlatokat is, amelyeket a beteg otthon végezhet, hogy segítés helyett ne okozzanak kárt.
A súlyos sérülések vagy műtétek utáni rehabilitáció legfontosabb szabálya a mielőbbi megkezdése. Így elkerülhetővé válik számos kockázat - felfekvések kialakulása (nyomásos fekélyek), különféle kezelések szövődményei, légzési problémák, fogyás és izomtömeg. A korai kezdés mellett fontos, hogy a fizioterápiát rendszeresen végezzék a kívánt hatás elérése érdekében. A ritmust a szakember a beteg igényeinek megfelelően határozza meg.
A rehabilitációnak két típusa létezik - aktív és passzív. A két módszer kombinációja a leghatékonyabb. A passzív rehabilitáció során a beteg nem végez önálló mozgásokat, és manuálisan vagy eszközök segítségével kezeli a szakember. Az izmok és ízületek megerőltetése helyett ingerlésnek vetik alá. Ez a fajta terápia rendkívül hasznos a kezelés kezdetén. Ezután a beteg súlyos fájdalmat érez a sérülés vagy a műtét következtében, és valószínű, hogy izmai még mindig túl gyengék. Az aktív terápia mozgásokat igényel a beteg részéről, amelyek további fájdalmat okoznak. A passzív viszont a modern orvosi berendezések és fogyóeszközök fejlesztésére támaszkodik, hogy felkészítse a beteget a fájdalommentes mozgásra.