A nagy londoni szmog több tízezer ember életét oltotta ki

1952 óta 1952-ig.

A szmog általában nagyobb városokban késő ősszel és kora télen kezd kialakulni. A kellemetlen jelenség mind a természetes körülményeknek, mind az emberi tevékenységnek köszönhető. Szó szerint angolból lefordítva a "szmog" szó a füst és a köd keverékét jelenti (füst + köd = szmog). Amikor ez a két anyag kombinálódik, kialakulnak a légzési nehézségek, amelyek egyes településeken lógnak.

És bár a jelenség viszonylag nemrégiben okozott problémákat hazánkban, a világ más részein ez egy veszélyes, de jól ismert ellenség, amellyel a környezetvédők évtizedek óta küzdenek. Angliában az éghajlati adottságok rendkívül kedvezőek a hideg vízgőz és a gyárak kéményeiből származó korom természetes keveredéséhez. Ezért jelent meg a szmog Londonban a viktoriánus korszakban. Sherlock Holmes nyomozó kultikus regényeiben, valamint néhány más műalkotásban leírják. Maga a brit, kultúrájára jellemzően, viccesen adja a nevet a veszélyes jelenségnek. - "Borsóleves".

Az angol főváros lakói megszokták a szmogot, és hamarosan felhagytak különös figyelemmel arra. Ezért senki nem veszi figyelembe a szokatlanul sűrű ködöt, amely 1952. december 5-én jelent meg Londonban. Ez nemcsak felelőtlennek, hanem veszélyesnek is bizonyul, mivel a jelenség minden idők egyik legsúlyosabb környezeti katasztrófája a városban.

szmog

Eredményeként jelenik meg a londoni Nagy Szmog magas légköri nyomású zóna, amely Európából Délkelet-Angliába költözött. A légköri rendellenességek általában ártalmatlanok, de hatással vannak a térség éghajlatára. Az angol főváros december 4-i hőmérséklete meredeken esett. Éppen ezért december 4-5-én éjjel a városban az emberek több fát és szenet raktak a kályhájukba. A kémények füstje keveredik a gyárak koromával és a megjelenő hideg köddel. Az időjárás nyomása alatt ezek a gázok és gőzök keverednek, és sűrű felhőt képeznek az egész város felett.