A megbocsátás lehet pszichológiai terápia
Bármennyire is jó szándékú emberek vagyunk, ezen a bolygón valószínűleg van legalább egy olyan ember, akit nem tolerálunk. Gyakran csak arra gondolva, hogy erre a személyre vágyunk, valami kellemetlen dolgot akarunk csinálni. Ha belegondolunk a kérdéses egyén által keltett érzésbe, rájövünk, hogy haragot élünk át, amely az egyik legkárosabb érzelem. A stressz, a feszültség, a depresszió szintjének növelése több kárt okoz nekünk, mint a gyűlölet tárgyának.
Sok konfliktus az életünkben kellemetlen módon végződik. Akár az áldozat, akár a bántalmazó szerepét játsszuk, a legtöbb esetben tudatalattink tisztában van azzal, hogy valami nincs rendben, és ez érinti őt.
A lelki béke elérése érdekében boldognak kell lennünk, felül kell keresnünk az ilyen konfliktusok következményeit. A terápia, az önismeret és a meditáció éppen ezt célozza. Kiderült, hogy van olyan gyakorlat, amely ennek a békének egy részét megadhatja nekünk, és az is megbocsátás.
Tanulmányok azt mutatják, hogy a múlt hibáinak, fájdalmának, konfliktusainak és félelmeinek megragadásával olyan belső feszültséget hordozunk magunkban, amely kihat általános egészségünkre. A Berkeley-kutatók intimpartnereknél vizsgálják a kortizolszintet, akik nem tudnak megbocsátani partnerük hibájából, és ebben a hormonban olyan csúcsot találnak, amely krónikus stresszhez és egészségi állapot romlásához vezet.
A megbocsátás ereje
| Egy 2008-as tanulmány szerint a megbocsátás hatására az oxitocin kölcsönhatásba lép az agyunk amygdalájával. Így a hormon megszakítja az amygdala specifikus figyelmeztető mechanizmusát, és leállítja félelmeink láncolatát. Ez a folyamat elnyomja a félelem érzését, így újra képesek vagyunk bízni, és ez meggyógyítja kapcsolatunkat. |
Elmondható, hogy mikor megbocsátunk, növeljük az empátia és az empátia képességét. Évek óta a tudomány állítja azon állítás mögött, hogy a megbocsátás révén stabilabb mentális egészséget és jólétet érhetünk el.
Mi nem a megbocsátás
A megbocsátáshoz NEM kell adni vagy kérni. Nem érinti azt, aki bántott minket, mert valójában az előnyünket szolgálja. Lehet, hogy a másik nincs tisztában az általa okozott kárt, lehet, hogy nem érdekli, nem képes megtérni. A valóságban ez nem érint minket, mert megbocsátásra törekszünk önmagunk számára.