A magnézium-anyagcsere rendellenességei ICD E83
A magnézium-anyagcsere rendellenességei közé tartozik a hypermagnesemia és a hypomagnesaemia.
A magnézium a második legfontosabb intracelluláris ion. Különféle biokémiai reakciókban vesz részt, például glikolízisben és oxidatív foszforilezésben. A teljes mennyiség körülbelül 60% -a lokalizálódik a csontokban, a többi pedig a lágy szövetekben. A szérumkoncentráció referenciaértékei 0,70-1,20 mmol/l között vannak.
A magnézium-anyagcsere rendellenességei közé tartozik a hypermagnesemia.
A hipermagnesemia olyan állapot, amelyben a szérum magnézium-koncentrációja megemelkedik 1,5 mmol/l felett. Amikor szintje 2 mmol/l fölé emelkedik, neuromuszkuláris, kardiovaszkuláris tünetek és hipokalcémia figyelhető meg.
- 2-3 mmol/l közötti koncentrációban hányingert, fejfájást, letargiát, álmosságot, csökkent ínreflexeket írnak le.
- 3-5 mmol/l közötti aluszékonyság, hypocalcaemia, hypotensio, bradycardia, EKG változások mutatkoznak.
- 5 mmol/l feletti koncentrációnál izombénulás, légzési bénulás, szívmegállás fordul elő.
A magnézium a kalciumcsatornák blokkolója. Ez a művelet károsodott kardiovaszkuláris funkcióhoz vezet - hipotenzió, bradycardia. 2,5 - 5 mmol/l közötti magnéziumszintnél olyan EKG-változások alakulnak ki, mint a P-R intervallum meghosszabbodása, a QRS komplex növekedése és a Q-T intervallum.
Ezenkívül a hypermagnesaemia elnyomhatja a mellékpajzsmirigy hormon szekrécióját, ami a plazma kalciumkoncentrációjának csökkenéséhez vezet. Az állapot átmeneti és nem okoz tüneteket.
A hipermagnesemia veseelégtelenségben és a szervezetben megnövekedett magnézium-bevitelben alakul ki. A végstádiumú vesebetegségben szenvedő betegek plazmaszintje 1 - 1,5 mmol/l között van.