Oldalsó epicondylitis Diagnozata
Az egyik leggyakoribb fájdalmas állapot, amelyet a könyök torlódása okoz, az laterális epicondylitis, más néven insertionitis. Az epicondyle a könyök külső domború része, ahonnan a csuklót nyújtó összes izom kiindul. A csukló fel/hátra emelésével kapcsolatos összes műveletet ezek az izmok hajtják végre.
Az oldalsó (külső vagy hüvelykujj) epicondylitis tízszer gyakoribb, mint a mediális (belső vagy kisujj), és általában a csukló ismétlődő izomhosszabbítói okozzák. Fájdalomként jelentkezik a könyök külső oldalán egy adott ponttal, nagyon fájdalmas, ha megnyomja. A betegséget először a teniszezők írták le, ezért a "teniszkönyök" elnevezés.
Okok
Az laterális epicondylitis leggyakoribb oka az ismételt ismételt mozdulatok a könyökkel, például ecsettel festés, teniszezés, csavarhúzó megfordítása vagy akár számítógéppel végzett munka. Az oldalsó epicondylitis főleg a 30-50 év közötti embereket érinti.
Az életkor előrehaladtával vagy állandó testmozgással degeneratív folyamatok kezdődnek, amelyek a könyök inait érintik. Az inak az évek során elhasználódnak, és egy bizonyos ponton könnyek jelennek meg bennük, ami jelentősen meggyengül. Ha a traumás mozgások továbbra is megismétlődnek, az inak nem tudnak helyreállni a törzsből, mert az új ínszálak még az érettségük előtt elszakadnak. A sérült rostokat kötőszövet helyettesíti, de annak rugalmassága nem azonos.
Tünetek:
Az laterális epicondylitis fokozatosan kezdődő és lassan előrehaladó betegség. Kezdetben a panaszok általános karfáradtságban és feszültségben, izomgyengeségben fejeződnek ki. Az állapot előrehaladtával a fájdalom a kar túlterhelését követő 24-72 órán belül is fokozódik. Edzés közben fokozódik, pihenés után alábbhagy. A fájdalom az ujjakig és a vállízületig terjed. Károsodott karfunkció figyelhető meg, és a betegeknek nehézségeik vannak számos napi művelet végrehajtásával.
Diagnózis
Az laterális epicondylitis diagnózisát egy ortopéd állítja fel fizikális vizsgálat után. A vizsgálat általában enyhe duzzanatot tár fel az laterális epikondil alatt, és a terület enyhe nyomás alatt fájdalmas. A betegek fájdalmat tapasztalnak a kar nyújtásakor és befelé fordításakor.
A röntgen nem mutatja az epicondylitis jelenlétét, de kizárhatja a terület egyéb károsodásait, ha osteoarthritis, tövis vagy törés gyanúja merül fel. Az MRI megkülönbözteti az izmok degeneratív elváltozásait, és még az egyidejű patológiát is megkülönbözteti. Az ultrahang szintén lehetséges diagnosztikai módszer.
Kezelés:
Az laterális epicondylitis diagnosztizálásakor pihenés ajánlott, még bizonyos esetekben is, és a kar 2-3 hétig történő rögzítése kötéssel, sínnel, vakolattal. A könyök bármilyen megterhelésének hiánya gyakran elegendő a tünetek enyhítésére.
Erős fájdalom esetén, vagy olyan esetekben, amikor a végtag pihenése és immobilizálása nem eredményez eredményt, gyógyszeres terápia alkalmazható - leggyakrabban nem szteroid gyulladáscsökkentők - ibuprofen, ketoprofen, naproxen, diclofenac. A kortikoszteroidokat helyileg injekciók formájában is beadják, jó hatással a fájdalomra. A külső epikondil körüli autológ vérinjekciót évek óta alkalmazzák, jó eredménnyel.