Műtét utáni hüvelyi tapadások ICD N99
A szülészeti és nőgyógyászati műtétek utáni tapadási betegség a krónikus fájdalom, a fokozott morbiditás és a meddőség egyik fő oka.
A hüvely posztoperatív adhéziói termikus vagy mechanikus trauma, szöveti boncolás, idegen testre adott reakció vagy iszkémia következményei.
A trauma a plazmafehérje effúzióval és vérzéssel jár, ami gyulladásos folyamatokat okoz.
Az adhéziók rostos (rostos) sávok, amelyek a szövetek és a szervek között alakulnak ki, gyakran a műtét során bekövetkezett trauma következtében. Belső kötőszövetnek tekinthetők, amely összeköti azokat a szöveteket, amelyek normálisan nincsenek összekapcsolva.
A hüvely összeköti a méhet és a külső nemi szerveket. Biztosítja a menstruációs áramlás kiürítését, valamint a sperma lerakódását a méhnyílás közvetlen közelében.
Hámkárosodás esetén a gyógyulás a periférián kezdődik, és a központ felé irányul, míg a hashártya gyógyulása az alatta lévő mezenhimális rétegben kezdődik. Ily módon a kicsi és jelentősebb hibák gyors helyreállítása érhető el. A műtét után néhány órán belül a gyulladásos citokinek (tumor nekrózis faktor és főleg interleukinek) okozzák a makrofág aktiválódását. Ily módon kininek és hisztaminok szabadulnak fel, amelyek növelik az érpermeabilitást. Ez végül egy gyulladásos váladék képződéséhez vezet, amely leukocitákat, makrofágokat és fibrint tartalmaz az érintett területen. A körülményektől függően a fibrin exudátum gyorsan lebontható abszorpcióval és fibrinolízissel. Azonban olyan tényezők jelenlétében, amelyek megállítják a fibrinréteg lebomlását, a fibroblasztok bejutnak az erekbe. A fibrinos réteg hatással lehet a szomszédos egészséges szövetekre is, ami a kialakult tapadás érleléséhez vezet a kollagénrostok szerveződésének eredményeként. Ez sűrű hegszövet kialakulásához vezet. A hashártya érintett területe kb. 3-5 nap alatt reepithelializálódik, a teljes gyógyulás pedig kb. 3-4 hét alatt megtörténik.