Mira Dushkova - Sok névvel ellátott könyv
KÖNYV SOK NÉVVEL
Amikor Petjoc András bolgár nyelven bemutatott versgyűjteményére gondolok, nem ismert, miért hiányzik mégis a neve. És nem azért, mert a cím nem pontos, hanem több tematikus sor jelenléte miatt, amelyek mindegyike könnyen letölthető a fő. Mintha először érezném, milyen feltételes lehet egy cím, és mennyire másképp szólna a könyv, ha megváltoztatnák a nevet.
Abban az esetben, ha leginkább a "hősökre" koncentrálok, Petotz András versgyűjteményét "Sok névvel rendelkező könyvnek" nevezném. Ebből a szögből nézve leginkább az emberi kapcsolatok körül kezd rezegni, mivel sokat beszél Petyots ismerőseiről a különböző országok költőivel és íróival, akik Iowába érkeztek, mint ő.
A "Mayflower" kollégium neve (társulás a híres "Mayflower" hajóval), ahol az írók egész sokasága él, közvetlenül emlékeztet a történet megismétlésére. Petyots írói, testvérei, akik különböző országokból érkeztek, olyanok voltak, mint az első telepesek, akik Amerikába érkeztek, mint az első puritánok, akik e távoli kontinensen landoltak. Ők olyan zarándokok, akik megismerik az ismeretlen, távoli Amerikát, vagy ahogy Petyotz mondja, magáról és Sasról beszél (róla majd alább beszélünk), ők azok, akik történetesen kontinentális távolságból voltak/szomjasak a beszélgetésre, nyugtalanok utazók " .
Az amerikai kollégiumban létrehozott külföldi történetek elmesélése (itt szeretném felosztani a szót az "általános" és "életrajz" alkotórészekre), (bensőséges) kapcsolataik feltárása, a rejtett vágyak kibontakozása nem létezhet az emberi élet látens szappanoperája. A legjobb az orosz Anasztázia beteljesületlen szerelmi történetét elmesélni, aki szerelmes Bernardoba, akivel még erotikus álma is van, Bernardo Igal (és Petyots) tudomására jut az erotikus álomról, de őt (Bernardo) nem érdekli nők, de csak Joe-ban, és Igal (és Petyots) megpróbálja elmagyarázni Bernardo preferenciáit Olgának (Anastasia barátnőjének), aki ismert arról, hogy nem tud angolul, de Olga, mivel nem ért angolul, nem hajlandó megérteni, hogy Anastasia boldogtalanul szerelmes Bernardo-ba, aki valójában Joe-val stb. stb. (Mostantól kezdve a tulajdonneveket és helyneveket kisbetűvel használják, mint a könyvben). Ezeket és más csavart nyakkendőket művészien hamisítanak (csipet pletyka, fűszeres szósz, de chili nélkül), és Petyots András nagy iróniával tálalja őket.
A bonyolult és bensőséges kapcsolatok valóban társulnak a szappanoperákkal. Itt az intertextuális összehasonlítás Mario Vargas Llosa "Júlia néni és az író" című regényével nagyon önszabályozó, amelyben a fő cselekménnyel párhuzamosan mindenféle (véletlenszerű) történetet egymás mellé ragasztanak. Történetek, amelyek valamikor, valahol esetleg előállnak. Ahogy Anastasia "szerelmi történetében", úgy a könyvben a kiskorú "színészek" másik nagy része is belép (körül, között) a fő történetbe, hogy még egy kicsit színesebb legyen. Vagy, ahogy a félig valóságos esetek ihlette filmekben mondják, "néhány karaktert felvettek a jobb drámai hatás érdekében". Ezekhez a "karakterekhez" hozzáteszem a kék hajú Jennifert, aki az argentin Fabiánnal, a szűz Rachelt valamilyen "vallásos keresztény közösségből", a Fülöp-szigeteki Rowant, aki nagyon édes, a német Beatrice-t csupasz fejjel, a gyönyörű meg és még sok más, és még sokan, sokan mások. A szerző három hónapja volt Iowában ezeknél az embereknél, és most nehéz számomra mindet röviden felsorolni, sajnos.