Meniere-kór - a szédülés oka
Dr. Alexandra Ignatova | 2018. április 09 2
Prosper Meniere francia orvos már a 19. században örök hírnevet szerzett azzal, hogy leírta az akkor még meg nem nevezett betegség klasszikus tünetegyüttesét, amely a vertigo időszakos válságaiból, az egyik fül változó halláskárosodásából és az ugyanabban a fülben jelentkező zajból áll.
Nemcsak leírja őket, de ezeket a rendellenességeket is képes összekapcsolni egy olyan betegséggel, amely a fülben, és nem az agyban alakul ki - ahogyan addig gondolták. Ezek a felfedezések a Meniere-kór megkeresztelkedéséhez vezettek. Valójában a modern orvostudomány, bármennyire is fejlett, mégsem épít arra, hogy ki tudja mennyit abból, amit Dr. Menier írt le a betegségről.
Ma többé-kevésbé a klasszikus Meniere-kór rejtély marad okai tekintetében. Megállapították, hogy a test számos más betegségállapota hasonló tünetekhez vezethet, de akkor ez nem a Meniere-kór, hanem a Meniere-szindróma (más néven pseudomenier).
A betegség kialakulását figyelemmel az évek során az orvosok számos elméletet dolgoztak ki arról, hogy mi vezet pontosan ahhoz. Megfigyeléseikre támaszkodva számos alapvető következtetésre és elméletre jutottak.
A Meniere-kór elsődleges betegségnek tekinthető, és nem egy másik betegség folyamatának következménye. Egészséges embereknél fordul elő más jelentős betegségek nélkül. Az is elfogadott, hogy ez egy polietiológiai folyamat, amelyben számos tényező beavatkozik a betegség megjelenése előtt. Mindezek a tényezők együttesen vezetnek endolymphaticus hydrops (megnövekedett mennyiségű endolymph folyadék a belső fülben).
A legelterjedtebb elmélet szerint az endolymphaticus hydrops a következménye az autonóm idegrendszer szabályozásának zavara, a belső fülben lévő erek tónusának megváltozásához vezet. Ezeket a kis artériák görcsében, a folyadék elégtelen vénás kiáramlásában és a sejtek permeabilitásának károsodásában fejezik ki.