Kongó - krími vérzéses láz
1944 és 1945 nyarán több mint 200 akut vérzéses lázas megbetegedést regisztráltak a szovjet katonák körében, akik etnikai tisztítást végeztek a krími tatárok között. A betegséget kiváltó vírust valamivel később a Hyalomma marginatum marginatum faj betegeinek és kullancsainak vérmintáiban találták meg. A tudósok hamar megjegyezték, hogy hasonló betegség figyelhető meg a közép-ázsiai köztársaságokban. 1969-ben az 1956-os zaire-i lázas gyermek fagyasztott vérmintáinak vizsgálata azonos vírus jelenlétét mutatta. Ez a megállapítás megadja a vérzéses megbetegedést okozó vírus nevét - kongói-krími vérzéses láz vírus.
2001-ben Koszovóban 69 esetről számoltak be, amelyek közül 6 halálos kimenetelű volt.
2003-ban Mauritániában 35 esetet jelentettek, amelyek közül 6 halálos kimenetelű volt.
2005. július 28-án a hatóságok 41 CCHF-esetről számoltak be, amelyek közül az egyik halálos kimenetelű volt a török Yozgat tartományban. 2008 augusztusáig Törökország különböző részein több mint 50 ember halt meg ugyanabban a betegségben.
Bulgáriában a CCHF elszigetelt esetei vannak, főleg az ország déli részén találhatók.
Oka és terjedés
Kongó - krími vérzéses láz (CCHF - krími - kongói vérzéses láz) a kullancsok által terjedt vírusos betegség, a házi és vadállatok zoonózisának terjedése, amely embert is érinthet. A kórokozó vírus Kelet- és Nyugat-Afrikában gyakori. A Bunyaviridae család, a Nairovirus nemzetség tagja: negatív polaritású egyszálú RNS-t és lipoprotein burkot tartalmazó vírusok (1. ábra). A klinikai megnyilvánulások ritkák emlősöknél, de néha embereket is megfertőznek, 30% -os halálozási arány. A járványokat a fertőzött állatokkal vagy emberekkel való érintkezés súlyosbítja.
ÁBRA. 1
Az embernél előforduló szórványos fertőzések általában a Hyalomma nemzetségbe tartozó kullancscsípésekkel társulnak (2. ábra).
A betegség lokalizált járványkitöréseit a haszonállatok, elsősorban kérődzők és laposmellű futómadarak fertőzött termékeinek feldolgozása vagy fogyasztása során figyelik meg. A kórházi fertőzésekről beszámoltak fertőzött vérrel és testnedvekkel való érintkezés esetén.
A fertőző ágensek Ázsiában, Kelet-Európában, a Közel-Keleten, Közép-Afrikában, Madagaszkáron találhatók (3. ábra).
ÁBRA. 3
A kórokozó vírus fő természetes tározója a kisemlősök (európai nyúl, közép-afrikai sündisznók, patkányok). A kullancsok továbbadják a vírust a háziállatoknak, és onnan megfertőzhetik az embert (felnevelve vagy elfogyasztva) (4. ábra). A juhokban, a kecskékben és a szarvasmarhákban magas vírustiter alakul ki a vérben, de a legtöbb esetben nem alakul ki klasszikus klinikai kép. A madarak a struccok kivételével ellenállnak ennek a fertőzésnek.