James Kerr - A klinika (9) - Saját könyvtár
Kiadás:
James Kerr. A klinika
Amerikai. Első kiadás
Delacourt Kiadó, Szófia, 1994
Szerkesztő: Vihra Manova
Művész: Rositsa Kramen
Más webhelyeken:
Tartalom
- Első rész
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5.
- 6.
- 7
- 8.
- 9.
- 10.
- 11.
- 12.
- 13.
- 14
- 15
- 16.
- 17.
- 18.
- 19.
- Második rész
- 20
- 21
- 22.
- 23.
- Harmadik rész
- 24.
- 25
- 26.
- 27.
- Negyedik rész
- 28.
- 29.
- 30
- 31
- 32
- 33
- 34
- 35
- 36
- 37
- 38
- Ötödik rész
- 39
- 40
- 41
- 42
- 43
- 44.
- 45
Ugyanezen a napon, délben, amikor belépett a kávézóba enni, Peter majdnem összefutott Joe Parmiliussal, a kimenő patológussal.
- Bocsásson meg, Dr. De Haan, nem hallottam, hogy bejött.
- Semmit - mondta Peter, és megjegyezte a patológus drága sötétkék színű öltönyét, amelyet piros és kék monogrammal díszített nyakkendő díszített.
- Gyors vagy, ugye? Azon a szombat esti orvosi partin figyeltem fel rá, amikor Rosalie Hatch-szal táncoltál.
Peter Dr. Parmilius mocskos arcát bámulta. Ránézve sima haja gyanúsan feketenek tűnt, szemben a kemény, kemény bőr sok apró ráncával. Peter úgy döntött, hogy biztosan évekkel idősebb, mint beismerte. Úgy nézett ki, mint egy idősödő színházlátogató, olyan, amilyet New York utcáin láthatott, elegánsan öltözve, puha kalapban.
- Nagyon jól táncol - mondta Peter.
- Ugye elég közel áll a párodhoz is?
- Mondani akar valamit, Dr. Parmilius?
- Százezer ember élhet ebben a városban, doktor, de ez továbbra is egy kis vidéki város. Ezt próbálom elmondani.
Joe Parmilius ironikus arccal csúszott ki a szobából, Peter pedig kávét öntött magának, és tej nélkül itta egy ideig, dühös volt magára, amiért elengedte a patológust anélkül, hogy bármi mást mondott volna neki.
Frank Louis és Harry Lawson léptek be. Frank szendvicset rendelt, miközben az alacsony, testes gyermekorvos az asztalnál ült egy pohár forró vízzel és egy zacskó teával.
- Nem iszik kávét? - kérdezte Peter Harry Lawson, és a dühe éppen alábbhagyni kezdett.
- Reggel iszom, de utána nem. Ha túlzásba esem, akkor fájni kezd a gyomrom.
- Frank, észrevetted, hogy Al Hamfers fénye világít-e, amikor bejött? - kérdezte Peter.
- Azt hiszem, hazament. Miért?
- Van egy esetleges vulvarákos betegem, és konzultálni akartam vele.
- Miért küld ilyen betegeket Alhoz? - kérdezte Harry. - Tudod, nem titkos szülész-nőgyógyász.?
- Jobb? azt hittem, hogy.
- Nem. Több évig háziorvos volt, mielőtt a szülészethez és a nőgyógyászathoz fordult.
- És kinek küldenéd ezt a nőt, Harry?
- Természetesen Matt Hatchnél.
- Azt javasolnám Silvanának - mondta Frank.
- Miért mondod ezt most, Frank? - kérdezte Harry.
- Szerintem Norman jobb. Technikailag és diagnosztikusként jobban ért hozzá.
- Ó, valóban? - Nem marad az a benyomásom - mondta Harry.
"Matt minden élőlényt megoperál, akit csak kézbe vehet." Mondtam már neked, Harry, és nem tudod megérteni, hogy mindennap együtt dolgoztál vele. Emellett még soha nem ismertem olyan sebészt, akinek ennyi posztoperatív szövődménye lenne. Exenterációk, sokk, fertőzések, mindez, egyszerűen azért, mert nem választja ki megfelelően az embereket a műtétre. És még soha nem láttam olyan orvost, aki ilyen durván kezelné a szövetréteget. Biztos vagyok benne, hogy ez a fő oka annak, hogy ennyi bonyodalmat kap.
- Na, gyerünk. Tudod, hogy majdnem öt éve dolgozom vele szinte minden ügyében, és nem is engedhetem meg magamnak, hogy mással dolgozzak. Bevallom, hogy nem mindig állapítja meg helyesen a diagnózist, de amikor valamit tennie kell, gyorsan és jól csinálja.
"Ostobaság." Műtétei után a betegek úgy viselkedtek, mintha fémfűrészt és kerti evezőt használt volna a hasukban. Úgy véli, hogy a kés képes mindent meggyógyítani. Esküszöm Istenre, hogy valakinek ellenőriznie kell, hogy merevedést kap-e a műtét során.
- A pokolba, Frank, nem is beszélhetek veled erről - mondta Harry elvörösödött arccal, és nyilvánvalóan mérges lett.
- Nézze, Harry, beszéljünk komolyan, hagynád, hogy megoperáljon téged vagy valakit a családodból?
- Természetesen. Tudod, hogy már megtettem.
- Nos, elismerem, hogy a pénz a tiéd, csakúgy, mint az élet, és bármit megtehetsz vele, amit csak akarsz. De nem engedtem, hogy szó szerint is megközelítse Gloriát, nemhogy megérintse.
- Egyáltalán nem értelek. Miért dolgozik itt tovább, ha úgy gondolja? Ha oly gyakran kell gondoskodnod a posztoperatív eseteiről, és ha ez annyira zavar és irritál, akkor mi értelme maradni itt?
Frank Peterhez fordult.
- Már tudja, hogy vannak itt a dolgok, Dr. De Haan. Minden nagyon sürgős. Soha még nem látott együtt ennyi vészhelyzetet. Hallottál már valaha sürgősségi vérzéseltávolításról [1]? Bőven vannak itt nálunk. Sürgősségi mastectomia [2], sürgősségi herniotomia [3], olyan sérvre gondolok, amely még nem vált rosszindulatú daganattá? Egy szombat délután Matt még sürgősségi mandulaműtétet is végrehajtott. Vagy fordítva teszi. Azt mondja egy hölgynek, hogy a jövő héten jöjjön újra a bélelzáródása miatt.
- Mi bajod van ma, Frank? Emily Mosher esete miatt van? - kérdezte Harry.
- Egyáltalán nem javította ki a dolgokat. Figyelj erre, Peter. Itt egy rutin méheltávolítás [5] ma reggel hétkor. Visszatért a szobájába, és kilenc harminckor sokkot kapott. Hiányzott egy vérzékenység. Ezt a számot már korábban megtették velem. De gyakorlatilag halálra kell verned, hogy bevalld.
Csörgött a telefon, és Harry felvette.
- Neked szól, Frank.
- Igen - mondta Frank, amikor felvette a telefont. - Rendben. Mindjárt ott leszek. És vegyen három üveg vérmintát. - Pofa be. - Itt Mosher asszony állapota ismét romlott.
Peter és Harry egy ideig hallgattak, miután Frank elment. Peter hirtelen nagyon aggódott. Kiderült, hogy éppen egy tipikus kórházi veszekedés kellős közepén állt, ami orvosi alkalmatlansággal, vagy inkább azzal a lehetőséggel állt kapcsolatban, hogy ez a kompetencia hiányzik éppen a kérdéses kórház alapítójának és tulajdonosának. A fenébe, ha pontosan tudta, hogyan kell kezelni a helyzetet. Be kellett vallania, hogy itt-ott maga szórványos esetekből és megjegyzésekből sejtette, hogy szakmailag valami baj van Matthew Hatch-szal.
Aztán Harry azt mondta:
- Frank könnyen meggyulladhat, Peter, és mindent túl komolyan és személyesen vesz fel. Szerinte semmit sem szabad másképp csinálni, mint amit a New York-i Orvosi Akadémián tettek. Matt régen elvégezte az akadémiát és kialakította saját munkamódszerét. Frank nem hajlandó megérteni ezt. Csak néhány hiányosságot és rossz eredményt lát, mert konzultációra hívták. Soha nem veszi észre a jó eredményeket, mert nem ismeri meg őket.